Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Czakó Gábor: Lakóhelyek, melyekbe hálni jár a lélek
CZAKÓ GÁBOR Lakóhelyek, melyekbe hálni jár a lélek Köztudott, hogy a fővárosban (mint vidéken) a fölszabadulást követő első évtucatban alig épültek új lakások. Különösen a nagymérvű fölvándorláshoz képest nem. A nyomasztó gondok enyhítésére a külsőbb kerületekben szinte mindenütt új lakótelepek keletkeztek. Házgyáriak. Fülesházak, kövér házak, sovány házak. Lábakon vagy beépített árkádokkal. Betonszürke panelekből, tízemeletesre, kapunként két-két sor kékre, sárgára, rózsaszínűre festett loggiával. A szobákból szép hármasablakok nyílnak a szabadba, a kövér és sovány házakban azonban hat közül négy konyha ablaktalan, csakúgy a folyosók és lépcsőházak is. Ezekben elektromos világítás szolgál. Tíz esztendei itt-ott lakás után először vagyok főbérlő. Óbudán.Kilenc helyiségre — köztük két szobára — osztott 47 m2-ünk van; feleségemnek, két fiunknak és nekem. A hajógyári sziget felé a Krúdy-látta öreg Óbudát pusztítják: kíméletesen. Megmarad a köralakú fonoda épülete és a barokk főtér. Gondos kezek szedik szét az évszázados házikókat; cserepeiket, léceiket, gerendáikat, ajtó-, ablakkereteiket, tégláikat autókra teszik, hogy üdülőházzá vagy lakássá rakják össze ismét valahol. Az ecetfás, dús gazú kerteket, semmire se jó vályogfalakat nagyrészt már eltakarították a földgyaluk. Csak a néhai pinceborozó környékén, a főtér felé eső végen állnak még maradványok. Fülesházak teremnek a helyükön, sovány ház, sőt, ha hihetek a tervet néző szememnek, a fonoda mellett sportpálya! Sportpálya. Hajói emlékszem, Breuer Marcell nyilatkozott egyik folyóiratunkban a kanadai lakótelep-építésekről. Ott nem lehet addig bérbeadni vagy áruba bocsátani házat, lakást, míg a telep szolgáló művei — benzinkút, szerviz, iskola, üzletek, utak, sport- és játszóterek stb. — el nem készülnek ... Magyarország nem Kanada. Hat év albérleti hányódás és egy életveszélyes állapotú szoba- konyhában való négy esztendei (családos!) nyomorgás után mit törődtem azzal, hogy nincs közért, óvoda, játszótér, vendéglő, járda! A gép kímélése céljából a fölvonót se kapcsolták be a költözködés befejeztéig, s gyalog hurcoltuk a tizedikre szerény motyómat. 82 forduló volt, egyenlőtlenül elosztva egy tucat barátomra és rokonomra. Hogy utána két-három hétig, míg minden lakás el nem kelt, gyalog kellett járni, nem bántam. Huszonhét éves koromra lakásom lett, igazi! Külön szoba a gyerekeknek, külön nekünk, szülőknek, távfűtés, parketta, gáztűzhely, hideg víz, s meleg is hétköznap, nem lábmosási időben, vagyis szinte állandóan. Amikor az MSZMP Vili. kongresszusa célul kitűzte 1 000 000 új lakás fölépítését, azaz a nemzet felének új otthonhoz juttatását, az építőipar nyilván fölmérte akkori és leendő lehetőségeit, mielőtt vállalta volna. (A statisztikai zsebkönyvek szerint eddig a tervnek mintegy harmadrésze már teljesült.) Nem tudom azonban, hogy mi lakók, a tervezők szemében kielégítendő lakásszükségleten kívül (4 tagú család 47 m2) mit jelentünk. A valóságnak megfelelően szociológiai, lelki, kulturális jellemzőinkkel, igényeinkkel együtt látnak-e bennünket? Óbudán jó két év alatt közel négyezer lakásba kb. 20 000 ember költözött. Eddig egy 200 személyes óvodát-bölcsödét, 2 játszóteret, 20 telefonfülkét építettek, és garázsok, árkádok fölhasználásával 3 közértet, két húsüzletet, 1 zöldséges-, dohány-, virág-, és kávé-tea-édességboltot alakítottak ki. . . A lebontottak helyébe nyílt még egy tisztító és egy kölcsönző. Iskola, újabb óvoda és bölcsőde, orvosi rendelő, ÁBC áruház
