Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Fekete Gyula: Éljünk magunknak?
És nemcsak a felesleges 3 évet áldozzák fel, hanem akár az egész életüket is. S képzelje el, boldogok éjjel-nappal és a Béklyóval is. Egy három gyerekes anya, Debrecenből” ,, . . . Az ilyenek helye — hogy finoman fejezzem ki magam — a múlt rendszer örömházaiban lenne . . . M. Gáborné, Bpest, VII.” „ . . . Higgye el, nincs nagyobb öröm, mint 3 szép gyerek (nekem még csak kettő van), és jó házasságban élni. Kívánom Önnek, hogy olyan boldog családi élete legyen — 3 szép gyerekkel —, hogy egykor szégyellje majd ezt a levelét. (Helyeslem az ilyen témájú vitákat. Sokat beszélünk ezekről — de még mindig nem eleget!) V. Béláné, Hőgyész” ........Szomorúan hallom a Rádióban a fiatalok válaszait: »élni akarok«, »Pestre akarok menni«, »szórakozni akarok« . . . Hát nem tudjuk, hogy a boldogság belőlünk fakad? És csak közösségben érhetjük el? Ne feledje: legnagyobb öröm — másokért élni. Olvasta Madame Curie életregényét? A leggyönyörűbb példája a törekvésnek (amit maga felhánytorgat, hogy az asszonyok nem vágynak karrierre), a munkaszeretetnek, a nagy közösségért való áldozatnak, s ugyanakkor a családi örömök is elfértek mellette. Igaz, ő nem volt hiú asszony . . . Soha semmi bajom a fiatalokkal, nagyon szeretem, ha jönnek. 62 éves vagyok, 3 gyerek anyja . . . S. Béláné, Bpest, IX.” ,, . . . 14 éves múltam, elsős gimnazista vagyok. Lehet, frázisként hat, de szerintem egy asszony csak akkor teljesítette kötelességét, ha gyereket hozott a világra. Én legalább kettőt szeretnék. S az »egoista antianyának« Juhász F. két sorával üzenek: »Önmagában élni még nem érdem — Ha a szívnek nincs kihez menekülni!« Sz. Mária, Sopron” „Én az »Egoista antianya« pártján vagyok. Könnyű egy nőorvosnak, biztosítva szexuális élete, a szaporodás veszélye nélkül. Az ógörög sorstragédiáktól napjainkig a szexualitás uralkodik, és nem a családi igény. A muraközi egyke sem Kodolányi Jánost igazolja, nem a tömegek problémája. Viszont a Tiszazugban arzénes gyilkosságok voltak érdekből . . . Sokan nagyvonalúan vállalják a családalapítást, közben a nagy rohanásban idegösszeroppanással maguk is közteherré válnak . .. Sterilizálási jog kel- ene. Nem a kocsisnak 10 ivadék, nőorvosnak 1—2 sem kényszer. . . Kis jövedelmű dolgozó, amatőr közgazdász” ,, . . . Ahogy most szaladgál a boldogság után, úgy fog öregkorában az után szaladgálni, hogy vegyék fel a szociális otthonba. És az a társadalom, akinek ő nem szült »munkaerő-utánpótlást«, el fogja őt akkor is tartani, És itt álljunk meg. Rendben van, a humánum nevében tartsuk el azokat a magatehetetlen öregeket is, akik fiatal éveikben csak magukkal törődtek. De azért az állam tegyen azért, hogy az ilyeneket is »megbiztassa« ... A honvédelmi hozzájárulást fizeti minden férfi — még ha egészségi okból kapott felmentést, akkor is. Ugyanezen mintára a gyermektelenek adóját is mindenki fizetné, aki 35 éves korban még maga van. 20 év alatt a fizetés 3%-a abszolút meg sem közelíti egy gyermek nevelési költségeit, de mégis enyhítene a terheken. V. Attila tanár, Külsővat” „Mikor fiatalok voltunk, én is ezt tartottam. Miénk az egész világ, mert nincs gyerek . . . Férjem meghalt, most nem tartozom senkihez. Hol van ebben az öröm? És a jó? Kérdezzék majd meg, ha ugyanebben a korban lesz, a kedves »Egoista antianyát« Egy 68 éves asszony” „Nagyon jól emlékszem a saját tizen-éveimre: bennem is pontosan úgy fogalmazódott meg a »soha nem kell gyerek« gondolata, mint Önben. A szép, csinos fiúk s a társaság által elkényeztetett lányok hajlamosak az Ön által képviselt, nagyon öntudatosnak tesző gondolatokra — épp ezért mondom el, mennyire rájuk cáfol az idő ... 25 éves voltam, amikor szültem. Lányfejjel, de egyáltalán nem éreztem, hogy valami tisztességtelen dolgot művelek . . . Szinte megnyugtató volt számomra, amikor megtudtam hogy gyerekem apja a közelmúltban disszidált. . . Nem akarok én a »csak a gyerekének élő anya« szerepében tetszelegni. Van társaságom, színes és szép az életem ... Én is a saját boldogságom megteremtését tartottam elsőrangú igényemnek, és az élet valóban örök küzdelem, de épp ez benne a szép, ezért jöttünk le a fáról, pedig ott sok volt a banán, és dolgozni sem kellett érte . . . Mit fog kezdeni közel a 30-hoz? Akkor már nem igényli ám az ember annyira a szórakozást, táncot, randevúkat. Él 48
