Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Fekete Gyula: Éljünk magunknak?
Izgalmas olvasmány. De nem könnyű olvasmány. Egyben biztos vagyok: aki rászánja az időt, a türelmet, a gyakorlatlan fogalmazásokon túltekintő figyelmet, az nem teheti le a kötetet ugyanazzal a szemlélettel, életfelfogással — vagy az érveknek és a meggyőződésnek ugyanazon a szintjén —, ahogyan a kezébe vette. „ANTIANYÁK” Ahogy kibontakozott a vita, úgy kerültek sorban a felszínre azok a közvéleményben, közgondolkozásban lappangó ellentmondások, amelyekre a bevezető cikk hangsúlyosan utalt. Eleve is az volt a vita célja, hogy földerítse ezeket az ellentmondásokat, tehát nyilvános fórumot biztosítson igen eltérő s egymással élesen polemizáló véleményeknek is. Természetesen a „jól fésült” vita pártja szívesen kitagadta volna e fórumról a nyilvánosan kevésbé, de a szűkebb társaságokban annál sűrűbben hangoztatott, szélsőséges véleményeket. De a szerkesztőségnek az volt az álláspontja: hadd ütközzenek csak meg szabadon a „magán” igazságok a társadalmi érvényű — objektív — igazságokkal; a vélemények nyílt ösz- szecsapása sosem az erősebb igazságnak árt. Az ilyen, végletekig bonyolult, szövevényes kérdések tisztázásához minden létező érvet számba kell venni, és minden jellemző szemléletet, életfelfogást. Szükségképpen olyan vélemények is nyilvánosságot kaptak a szabad vitában, amelyeket esetleg mások sérelmesnek, felháborítónak tartottak. (Érkezett olyan levél, pl. Kazincbarcikáról, amelynek az írója megfogadta: soha többé nem veszi kezébe ezt a lapot.) De épp ezek a szélsőségek jelezték legerőteljesebben a lappangó ellentmondásokat — ezért is szembe kellett nézni velük. Aki vállalta — tartsa is el! „26 éves vagyok, eddig még nem mentem férjhez, sőt nincs is szándékomban. Megkérdezem a miskolci pszichológusnőtől, adott esetben milyen alapon vonatna le tőlem gyermektelenségi adót. Tulajdonképpen hogy képzelte el! Valaki pihent agyú kitalálása miatt kötelező férjhez menni! Különben is, minden nőnek szuverén joga eldönteni, hogy vállalja-e az anyaságot vagy nem. Ha meg vállalta, akkor ne érezze magát mártírnak. Csak úgy mellékesen felhívom a figyelmét az állami gondozásban levő gyermekekre. Ugye milyen sokan vannak? Pedig soknak szülei is vannak. Lám, lám, nem elég a gyermeket a világra hozni, fel is kell nevelni, de ne a mástól levont adóból. Hanem a magunk erejéből, ha egyszer vállaltuk! Mert tőlem ilyen címen ne vonjanak le egy fillért sem, mert egyszerűen nem tűrném el. Egyébként is, nem azért dolgozom, hogy más meggondolatlan tettéiért fizessek. Manapság megvannak a lehetőségek arra, hogy a családalapítást szabályozzák. Csak élni kell vele. Sajnos, ezen a téren még vannak gátlások a nőkben, különösen vidéki viszonylatban. Egy 26 éves pénztárosnő, Székesfehérvárról” Szemelvények a fenti levélre érkezett válaszokból: „ . . . Egy lényeges valamiről — a jogok forrásáról — megfeledkezik: csakis a kötelességek teljesítéséből származhatnak jogok. Az emberiség már több millió éve létezik, és egészen biztos, hogy fog is létezni. Fenntartása a mindenkori élő nemzedékek kötelessége. Ez egyetemes, nem vitatható kötelesség. Ez az alaptétel Önre is vonatkozik . . . Kérdezem: az emberiség fenntartása »meggondolatlan tett«? Gondolkozzon csak, és ráfog jönni, hogy nem a gyermekvállalás, hanem az Ön felszínes kinyilatkoztatása a meggondolatlanság. A jogtalannak minősített gyermektelenségi adóval tehát csakis egyéni kényelméért fizetne. A kényelem is megér valamit, de azt ellenszolgáltatás nélkül — kötelességek teljesítése nélkül— élvezni nem jog, hanem enyhén kifejezve csakis bitorlás lehet. Mindenkinek joga van akár fapados, akár párnás vasúti fülkében utazni. Aki a párnás utazást kívánja, az fizessen is a választott kényelemért. M. Gyula, Székesfehérvár” „Hát éljen magának — aki tud! Aki igaz lelkiismerettel mondja, hogy soha nem szorul a más által nevelt gyermekekre . . . Kedves »pénztárosnő«! Olyan biztos abban, hogy soha nem »keil« anyának lennie? . . . Nálunk is él egy-két példány, aki így gondolkodik, mint ön: élik világukat. A nyarat lehetőleg tengerparton töltik, öltözködésük utánozhatatlan, rendszeresen látogatják az AB-t. . . Egy őszinte tisztelője az édesanyáknak” „ . . . A gyermek utáni vágy minden testileg-lelkileg egészséges nőben él. Akiből hiányzik, az — elnézést kérek— korcs. Okos ember az ilyet inkább titkolja, mint kikiabálja. A családi pótlék távolról sem fedezi a gyermek felnevelésének költségeit. A munkabér a munkaerő-újratermelésének ér45
