Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Fekete Gyula: Éljünk magunknak?
tékét is magában foglalja. Aki nem vállal gyermeket, az ezt a költségtételt a saját önzésére használja fel, s ezáltal a társadalmat károsítja ... Ha az alkotó kezek gyümölcsét közösen élvezzük, legyen a teher is közös. 3 gyermekes diplomás nő” ,, ... Ha az Ön elvét váltanák a nők, néhány év múlva üresek lennének az iskolák, halálra ítélt nemzet lennénk. Mert miért csak Magának van joga magának élni? ... Ha Magáé lenne a föld minden öröme, gazdagsága, akkor sem cserélnék Magával, mert két boldogság hiányozni fog az életéből: az adás öröme, és a gyerek. Sz. Jánosné, Miskolc” „Őszinte örömmel olvastam sorait . . . Milyen jogon követelnek az anyák még több családi pótlékot az államtól? A gyermektelenek rovására? . . . Munkahelyemen sok többgyermekes anya dolgozik, akik gyermekük betegsége ürügyével húzzák a napokat otthon . . . Aki szereti a gyermeket, vállalja a vele járó terheket is, de ne az állam és a mi rovásunkra! S. Mária, Bratislava, Csehszlovákia” „ ... Ha a pénztárosnő elhagyott gyereket látna a lakása előtt rongyosan,éhesen, otthontalanul, vajon otthagyná az utcán sírni, éhezni, éjszakázni? ... Ha igen, akkor épp olyan felelőtlen, mint az a szülő, aki eldobta ... De nem is mindnek felelőtlen a szülője, ha van neki egyáltalán. Mert soknak az egyik szülője meghalt, és a másik valamilyen oknál fogva képtelen eltartani . . . Nemcsak az állam kötelessége azért a terheket viselni, hogy majdan a gyerekteleneknek is legyen gondozójuk. Ezt ő hogy képzeli vajon? Úgy gondolja, hogy más neveljen utódokat, hogy majd az ő öregsége is elviselhető legyen?... Én teljesen egyedülálló, elvált asszony vagyok, saját gyermekem nincs, de örökbefogadtam és tíz évig neveltem egy kislányt, aki, sajnos, 4 éve meghalt. Most is nevelek egy állami gondozottat, akit az előbb- nevelőszülő azért adott vissza, mert beteges. 15 hónap alatt 3 hónapot töltött különböző kórházaki ban, mégsem adom vissza, sőt másikat is kértem mellé, hogy ne érezze magát egyedül. Hiszen olyan sok elvált vagy meghalt szülő van, akiknek a gyerekei nélkülözni kénytelenek a családi otthon melegét, így is kell ezt mérlegelni, kedves pénztárosnő, nemcsak: aki vállalta, tartsa is el . . . Szerintem mindenkinek kötelessége a jövő nemzedéket támogatni, erejéhez mérten. G. Sándorné, Csorna” .......A pénztárosnő egyéves volt, amikor ez az ország is jórészt megszabadulta kizsákmányolóktól, de úgy tűnik, a levélíró 25 év alatt még nem szabadult meg a kizsákmányolok mentalitásától. Hadd idézzek valamit a leveléből: »nem azért dolgozom, hogy mások« — élősködjenek rajtunk! Egy 22 éves fodrásznő, Budapestről“ “Egoista antianya“ „19 éves lány vagyok. Azéletemet szeretném úgy berendezni, hogy az a lehető legjobb legyen, és minden, ami körülvesz az életben, a szabadságom és a boldogságom szolgálatába álljon. És ehhez nem kell gyerek. Mert már a házasság is egy iszonyú kötöttség, ami az embereket nevetségesen megalkuvóvá és kiszolgáltatottá teszi. Hát még ha hozzá jön az életfogytiglani kapocs, a gyerek. Akkor már az embernek nincs saját élete, keze-lába meg van kötve, és férje és gyereke osztoznak az életéből, úgyhogy neki már csak egy kis töredék jut. És ne mondja azt nekem senki, hogy az ember életének egy megosztott maradékával azt teheti, amit akar. Mert még ha az egész életemmel rendelkezem, akkor is lépten nyomon korlátokba, kötöttségekbe ütközöm. És mire kell a gyerek? A társadalomnak katonákra és jó szakemberekre — egyszóval munkaerőutánpótlásra — van szüksége. Mondanom sem kell, hogy a nők nem ezért szülnek. Az egyik dolog, ami a szülésre ösztönzi őket az, hogy a gyerekkel magukhoz láncolják a férjeiket, akik aztán már tényleg egy életre szólón megvásárolt kedvessé válnak. A másik dolog az, hogy az állam erősen ösztönzi (segély, 3 év stb.). Dolgozni se kell menni 3 évig, s az anyák sokkal jobban szeretnek a háztartásnak élni, mint a munkahelyi karriernek. Ez tény, ez ellen hiába hadakoznak, és ezért nincs emancipáció, hanem csak üres frázisok. Anyámék korában, amikor az asszonynak csak a család ellátása volt a dolga, akkor még talán volt valami értelme a gyerekszülésnek, mert mindenki megteremthette a maga mikrovilágát. De ma minden áron egyenjogúsítani akarják a nőket, holott az igényük ma sem változott, legfeljebb a kor, a mai világ mást kíván. Ha erre gondolok, nem magamról beszélek, hiszen én soha nem akarok szülni. Bennem túlzottan erős a szabadságvágy és a magamba vetett hit ahhoz, hogy ekkora lemondásra képes legyek. Nekem nincs felesleges három évem, és nem óhajtok hozzájárulni ennek a fortyogó világnak katona- és a munkaerő-utánpótlásához. Feladatomnak egyedül azt tartom, hogy a 46
