Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Lengyel Zoltán: A bűnelkövető szubjektivitása
LENGYEL ZOLTÁN A bűnelkövető szubjektivitása i. Mondanivalóm lényegét érzékelteti a Tolsztoj Feltámadás című regényéből vett idézet: „Általában úgy képzelik, hogy a tolvaj, gyilkos, kém, prostituált tudatában van annak, hogy foglalkozása bűnös és szégyenkezik miatta. Pedig ez épp ellenkezőleg van. Az olyan ember, akit a sors és a maga bűne-botlása bizonyos — akármilyen ferde és aljas — helyzetbe hoz, olyan világnézetet alakít ki magában, amelynek segítségével helyzetét jónak és tiszteletreméltónak láthatja. E világnézet megszilárdítására mindenki ösztönösen tartja magát ahhoz a körhöz, amelyben érvényesnek ismerik el az ő nézeteit a világról, az életről s benne elfoglalt helyéről. Csodálkozni szoktunk rajta, ha a tolvaj kérkedik ügyességével, a prostituált romlottságával, a gyilkos kegyetlenségével. De csupán azért csodálkozunk rajta, mert ezeknek az embereknek a köre, atmoszférája korlátozott, és —főként — mert mi kívül állunk rajta: de vajon nem ugyanazzal a jelenséggel állunk-e szemben a gazdagoknál, akik kérkednek gazdagságukkal, azaz rablási készségükkel, vagy a hadvezéreknél, akik kérkednek győzelmeikkel, azaz gyilkosság — vagy az uralkodóknál, akik kérkednek hatalmukkal, azaz erőszakosságukkal!” Tolsztoj azt a folyamatot jellemzi művészi módon, amelyet ma a bűnöző önigazolási törekvésének mondunk: A bűnöző idealizálja magában a bűntettet, a bűntett számára: „eszmei” célok folyománya, az tudatában ilyen jelleget ölt. Elmondom egy megfigyelésemet. A büntetés-végrehajtási intézetben kb. 50 éves, sokszor büntetett besurranó tolvaj cigánynő feltételes szabadságra bocsátási ügyét tárgyaltuk. A nevezett házalás, koldulás stb. ürügyével járta a falusi házakat. Egy jómódú tsz-tag lakásába bejutva, kihúzta a sublót fiókját, s ott egy kötegben (100 forintosokban) 7000 forintot talált, azt elvette, és feltűnés nélkül távozott. Több éves szabadságvesztést kapott. (A ma hatályos jogszabály szerint ilyen visszaeső egyáltalán nem bocsátható feltételes szabadságra.) Elmondattuk vele cselekménye elkövetését. Amikor elbeszélésében ahhoz a pillanathoz ért, ahogyan a köteg százforintost a kihúzott fiókban meglátta, az idős nő olyan „átszellemültséget”, „elragadtatást”, olyan magas szintű és intenzitású örömélményt mutatott, fejezett ki arcával, egész lényével, amilyent erről a primitív, sivár személyről senki sem tételezne fel. Anélkül, hogy bárkit is meg akarnék bántani, elmondom, ami akkor eszembe jutott: Évszázadokkal ezelőtt ilyen átszellemült arccal ábrázolták a hitvallókat, a szenteket, akik az „üdvösség kapujában” érezték magukat vagy korunkban a különleges adottságú művészeket. Mindez csak példa arra, hogy a bűncselekmény a pszichológiai értelemben vett „eszmeiség” milyen magas fokával forrhat össze. Mi itt a pszichológiai és a társadalmi háttér! A cigányasszonnyal a sikeres lopás után környezetében úgy bántak, mint a „császárnéval”, amíg a 7 ezer forintot tőle apránként elszedték. Ez a sikerélmény kapcsolódott benne a pénz megtalálásának az emlékével és az érzelmek asszociációja folytán újból végigfutott a lelkén, amikor cselekményét elmondta. Az ilyen beállítottságú bűnöző különösen veszélyes a társadalomra. Helyes, ha vele szemben szigorú büntetést alkalmaznak. A pszichológiai realitás felismerése azonban nemcsak ezért szükséges, hanem a megelőzés végett is, mert az ilyen beállítottság szubkultúrákból, csoportnézetekből táplálkozik. Szükséges az ilyen ismeret ezért is, mert ilyen összefüggéseknek realisztikus ismerete nélkül a bűnelkövető átnevelése nem lehetséges. A bűnelkövetéshez kapcsolódó ilyen „eszmeiséget” csak a büntetés szigorával megváltoztatni, „megtörni” nem lehet. Több okból is szükséges, hogy a bűnelkövető szubjektivitásának (pszichikumának) reális állapotát, tartalmát ismerjük. Gyakori jelenség sajtóban, értekezleten és személyes beszélgetés során, hogy az elkövetett bűntettekkel kapcsolatban egyedül a szigor követelményét hangsúlyozzuk. Az ilyen nézetek sokszor jogos társadalmi igényből táplálkoznak, ugyanakkor két társadalmilag nem kívánatos gyökerük is van. A nyilatkozó így kívánja kiemelni saját erkölcsi igényességét, magasrendűségét, emberi kiválóságát. A másik probléma inkább társadalmi. Ismeretes, hogy nálunk a bűnözés, főleg a visszaeső bűnözés gyökerében ifjúságvédelmi probléma. A bűncselekmények többségét a 25 évnél fiatalabbak követik el. Kiemelve saját felelősségüket is, rá kell mutatni arra, hogy óriási többségük igen kedvezőtlen otthoni, családi, lakáskörülmények közül került ki. Társadalmi rendszerünk előnyös oldalainak a folyománya, hogy egy sor visszaesés után a 30 éves kort követően többségük megkomolyodik, és rendes életet kezd. Mindez súlyos társadalmi problémákat vet fel. Itt van ezután az alkoholizmus kérdése. Még mindig nem történt felső szinten állásfoglalás abban a kérdésben, hogy nálunk mi az elsődleges: a társadalom egészsége vagy az egyedáruságból eredő jövedelem fokozása. Sajtónk lelkesedéssel emelte ki a múlt 28
