Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - SZEMLE - Szakolczay Lajos: Gagyi László: A tábornok

saira és a jelen gondjaira egyaránt érzékenyen felelősségteljesen reagáló elbeszélésekben, telyeknek költői nyelve érdemel még megkü- nböztetett figyelmet. Summa summarum: a >rnác arra figyelmeztet, hogy a fiatal, mind- sze 29 esztendős Cseke Gábor szépprózai unkásságára is érdemes lesz a jövőben oda- ;yelnünk. BENKŐ ÁKOS AGYI LÁSZLÓ \ tábornok A tábornokok ügyködéseinek a korát éljük. „hős” tábornokokét, akiknek a fegyvere ak legritkább esetben a csatabárd: helyette egteszi minden más: a jegyzékeket-halállis- kat szentesítő töltőtoll, a borsószemnyi rés az tókon, falakon, mennyezeten és mindenütt. A llgatózás, meglesés, kémkedés „illedelmes” tékszabályokat csak ritkán ismerő harci zközei. Ezzel a jól megszervezett apparátussal >lgoznak a tábornokboíhák, s képzelik magukat indent fölülmúló istenméretű elefántoknak, iarnokságuknak fortélyait mindig a személyes pasztalat, a csalhatatlan egyeduralkodó Én agyarázza, az elnyomás, a másik ember, nemzet, ■p, kisebbség sárbatiprása mind ezáltal szente- :ett. Kétszínű, halvány-törékeny alakjukat a gerősebb történelmi vihar is csak alig tudja egtépázni, mert ha vész közeledik belesimul- ik fába, kőbe, s ott melengetik a vihar elükéig emélyes dolgaikat tovább folytató fiókáikat, kik csak újból tábornokok lesznek — többszáz ig újratermelve egymást —,é!et és halál kérőé­in egyeduralkodók. Gagyi László történelmi regényének hőse, a ancia származású, de osztrák zsoldot húzó ibutin tábornok 1702-ben Nagy-Szebenben >holt vádak alapján lefejezteti Zabanius János rálybírót, a szászok grófját. Mi volt Zabanius achs de Hearteneck) bűne? Talán semmi; de : a semmi a zsarnok szemében a legnagyobb: s életközösségével embermódra próbált élni! ismerte a császárt maga fölött uralkodónak? ismerte. Még furcsa módon Rabutint is „tisz- letben” tartotta. Igaz, hogy nem érezte magával egyfajsúlyúnak — levegőnek nézte —, de hagyta volna illékony állapotát, ha ezzel a „légneműség- gel” nem az ő kis népközösségének életét pró­bálta volna elfojtani. Rabutin erőskezűsége külö­nösen ebben a szituációban érvényesült. Szemé­lyi hatalmával az ellenséget abban a közösségben akarta megtizedelni, amelyik a császárral egy­ugyanazon nyelvet beszélte. Még egy — minden­nél beszédesebb — példa, hadd lássák Bécsben is az ő Hatalmát! De nem is annyira a koncot odadobó feletteseinek a véleménye izgatta, sok­kal inkább a csalhatatlan ember nagyratörésének kalandja. Meddig feszíthető az a rugó, amely a zsarnok hatalmának egyensúlyozását volt hivatva szolgál­ni? Mit tehet meg egy tábornok — senkinek sem tartozva felelősséggel, isten és ember előtt is Mindenhatót játszva — a Hatalom érdekében, gázolhat-e térdig vérben jobbról és balról feje­ket maga mögé hullajtván? Mert Rabutin mindent megpróbált. Kisstílű szélhámosságoktól kezdve a legagyafúrtabb ötletekig. Aljas céljainak szolgá­latába állítva a vallási gyűlölködéseket szító jezsuita Hübner pátert, hogy később azt is maga alá gyűrje. Hazudott, csalt, lopott; megfélem­lített, filozofált, aforizmákat idézett, kitalált. Mindezzel a hatalmat szolgálva, mely egyúttal a cél is: tábornoki bohócruháján a vállrojtok fel- frissítése. Szellemeskedik és bókol Gagyi László történelmi görbetükrében, csetlik-botlik a papír- masséból készült színpadon. Az író leheletnyi groteszkséggel figurázza őt, a romantikus törté­nelmi regény keretét ítélőszékké tágítva. Nem utolsósorban korunkig ható tanulsággal. Nagy kár, hogy a kalandor főhős ellenpontja, az elítélt királybíró, de méginkább a könyvben kiemelt helyet betöltő rész: Zabanius kivégzés előtti találkozása apjával — kissé túlhevítetten érzel­mes. Az addig fanyar-kesernyés hang, amely korábban vizsgálati tárgyát ízekre szedte és kí­méletlen nagyító alá helyezte, most már kezdi a történelmi regények annyira megszokott ro­mantikáját az eszünkbe juttatni. S talán ez zavarja az írói-történelmi igazság tisztánlátását. Mert amit látnunk kellene,az nem más: rácsos ketrec­ben önmaga árnyékán ül a Hatalom, a meztelenre csupaszított aranysújtásos tábornok. A kezdet­ben Minden most már Semmivé foszlott, s oly kicsiny lett, hogy észre sem vette, miként sétált bele a rágcsálók elleni védekezést hathatósan szolgáló patkánycsapdába. SZAKOLCZAY LAJOS 91

Next

/
Oldalképek
Tartalom