Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - SZEMLE - Simon Zoárd: Gyurkovics Tibor: Vaskakas - Pomogáts Béla: Jánosy István: Kukorica Istennő - Somogyi György: Két verseskötet
GYURKOVICS TIBOR Vaskakas A negyedik verseskötet csak egy lényeges kérdést vet fel: van-e értelme a költői pálya immár évtizedes állomásán elismételni ugyanazt, amit a kritika szinte példátlan egyetértéssel megállapított már az induláskor. Mára — úgy keli látnunk — nyilvánvaló, hogy Gyurkovics elvből vagy éppen monomániából ragaszkodik egyéni stílusmodorához. Amit korábban a nyelvérzék megbicsaklásának, az ízlés és önkritika kihagyásának gondolhattunk, az szándékos módszernek bizonyul. Éppen ezért a felületi vétségek, szabadosságok kifogásolásán túl a költő egész koncepcióját, lírai magatartását elhibázottnak kell tartanunk. Gyurkovicsnak egyetlen témája, mondanivalója van: a magány. Az ember — a versek szerint — egyedül él, kapcsolatok, érzelmi közösség, értelmes célok nélkül. A költői világ szűk terjedelme önmagában mégnem volna baj, hiszen kevés anyagból is építhető maradandó érték, s egy körülhatárolt élménykörbői is fel lehet mutatni az egyetemest; napjainkban Pilinszky példázza ezt. Gyurkovics azonban nem tudja művészileg elfogadhatóvá tenni törekvését, nem képes olyan stílust teremteni, amellyel reprezentálhatná mondanivalóját. A nyelvi önkény, a szintaxis kuszasága egy kezdőt is kompromittálna: „Szeretni kellene azoknak, akikért élsz”, „rongyok vagyunk és senki- házik, ki egész nap iszik”, „mert aki meghal, halható” stb. Másutt együgyű banalitásokat használ: „Ki iszik, ki nőt hajszol, | ki alszik, ki világít, [ hogy reggelente hatkor | ne törjön rá a pánik”. Oiykor slágerközhelyekkel színezi szövegét: „szeretni tudni kell”. Nem tudjuk, viccel-e a költő, amikor „rekedt rekamiék”-ról, „tökéletlen hálószobák”-ról ír, s arról, hogy a „Kecskeméti kecskeréten kecskék kecmeregnek”, és a mélységből „följárunk ... a gingre-gangra”. S komolyan vehető-e az álmély hasonlat: „reálisak a nagy fák, mint asszony lábai, ha már nem szereted”, vagy a mondvacsinált egyszerűség: „ez a mi emberségünk . . . répáért lemenni, konkrétan, egyszerűen”. Gyurkovics nyelve, stílusa kiagyalt, élettelen; világa művilág. Az egy évtized eredményeként létrejött teljesítmény lehangolóan, kínosan kevésnek, sőt: kudarcnak látszik. SIMON ZOÁRD JÁNOSY ISTVÁN Kukorica Istennő Irodalmunk háború utáni újrakezdésének v néhány költője, akinek hiteles értékelése a k tika adósságai közé tartozik. Lakatos Istváni Fazekas Lászlóra és mindenekelőtt Jánosy I: vánra gondolok. Jánosy 1945 és 1949 között irodalmi élet első vonalába tartozott. Mélta mert hitelesen és igaz művészien fogalmazta m a háborús kataklizma tapasztalatait és embe környezetét. Azóta kissé az irodalmi élet per mére szorult — érdemtelenül. Jánosy — hasonlóan az „Újhold” költőihez a háború történelmi és erkölcsi földcsuszamlás élte át, az emberi értékek általános pusztulás val foglalkozott. Indulása idején két verstípu alakított ki. Az egyik áradó sorokban, a szaba verses technika és a szürrealista módszer vi mányainak felhasználásával vallott a költő szóró gásairól, megrendüléseiről, háborús tapasztal tairól. A másik típus pedig a létezés vagy a me ismerés személytelen törvényeit próbálta hat rozott vonalú ábrákban kifejezni. Ez a kétfé vers adta át azután helyét az ötvenes évekbi Jánosy történelmi vizsgálatainak, számvetés« nek. Ezek a versek meglehetősen észrevétlen maradtak, pedig modern szemlélettel és ke szerű költői alakzatokban kísérelték meg elv gezni a magyar líra egy hagyományos feladata történelmi örökségünk vizsgálatát, hagyom nyaink számbavételét. A bölcseleti hajlam jelen kezett Jánosy művészeti témájú verseib« (Gulácsi Lajos, Barcsay képeire) és azokban költeményeiben, melyek távoli kultúrák me ismerésének élményeit rögzítik (pl. Kukori Istennő, Apokrif Mahábhárata töredék). Ez utó biak arról is tanúskodnak, hogy a költő erős« vonzódik a mágikus kultúrák és a primitív te mészetbölcselet iránt. A mágikus mítosz és modern költői látás szintézise korunkban egyi gyakoribb: erre ad most szép példát Jánosy is. SIMON ZOÁR Két verseskötet Kalász László: Parttól partig Ahonnan elindult, az a falu, a vállaikon súly« „gondokkal nyomasztott” parasztok, kisembere a „bátyái” világa. Ahová érkezni szándékozik, m< kirajzolatlan, elmosódott, csak egyes körvonal látszanak. Egyelőre a bonyolultabb, az áttekin hetetlenebb világgal ismerkedik, küszködi Ezt a kettősséget sugározza a kötet. Tematikáj ban is, hangvételében is. 92
