Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - SZEMLE - Szíj Rezső: Szalay Károly: A komikum breviáriuma
SZALAY KÁROLY: A komikum breviáriuma Mi a nevetségesség, mi a komikum lényege? Vagy más szóval: „miért nevetünk és min nevetünk?” Ezekre a kérdésekre Szalayt megelőzőleg már filozófusok és szentek, orvosok és festőművészek, jogászok és történészek, fizikusok és politikusok, pszichológusok és filmproducerek, kritikusok és színészek próbáltak válaszolni — s még mindig nincs kielégítő felelet egyik kérdésre sem. Szalay Károly két és félezer év komikumának és elméletének bontja ki a képét Arisztotelésztől napjainkig, a világirodalom rangos nevein át egészen Kolozsvári-Grandpierre Emilig. Mivel a komikumelméletek írói föltűnően türelmetlenek egymással szemben, ez arra készteti a szerzőt, hogy egyrészt kétségbe vonja a komikumelméletekbe vetett hitét, másrészt ne becsülje !e az előtte járók eredményeit sem. Minden meghatározás, a fogalom pontosnak látszó körülírása szükségképpen beszűkítéshez vezet. Ezért Szalay Károly a meghatározásokkal való kísérlet helyett más módszert választott, munkájában éppen ez az újszerű: senkinek sincs igaza, amikor a maga szempontjából legfontosabbnak ítélt részletet teszi meg a komikum lényegének, másrészt mindenkinek igaza van, aki — ha még oly jelentéktelen részlettel is — hozzájárult az egészhez. S miután bemutatta, kik, mikor s hogyan értelmezték a komikumot, akkor maga lát hozzá e tanulmánygyűjtemény 100 oldalas záró tanulmányában, hogy kiterítse a komikum fogalmának valamennyi lényeges és látszólag kevésbé fontos alkotóelemét. Valóságos anatómiai térképet kapunk, az utolsó kis idegszálig mindent föltüntetve, hogy aztán végső egységbe boronálja a fogalmi jegyeket, anélkül, hogy végérvényességét igénylő definíciót adna. Szerzőnk a magyar komikumelméleteket is kellő figyelemre méltatta. Kiderül, hogy világ- irodalommal szemben e tekintetben sincs lemaradásunk. Csokonai, Kölcsey, Arany, Jókai, Eötvös Károly, Greguss Ágost, Reviczky, Szigetvári, Kosztolányi, Karinthy, Füst Milán, Kolozsvári- Grandpierre Emil mellett észrevette a vidéki lapokban vagy értesítőkben megjelent érdemes írásokat is, példa erre Gamauf György eperjesi evangélikus gimnáziumi igazgató elméletének földolgozása. A mai nemzedék e kérdéssel foglalkozó fiataljainak eredményeit is értékesítette tanulmányában, Néhány ponton, úgy érezzük, nem elég árnyalt a fogalmazás. A rút valóban lehet nevetséges, ahogy a szerencsétlen is lehet az. De ezzel kapcsolatban mégiscsak jobban kell hangsúlyozni a „nevető ember” morális felelősségét. Mert nem nagy öröm tudni azt, hogy a saját hibáján kívül rút, nevetséges (sánta, púpos, félvak, elégett arcú stb.) szerencsétlenen valóban nevetnek a silány érzületű emberek, ahelyett, hogy okát kutatva szánalmat vagy segítőkészséget éreznének iránta. Régen a szerencsétlen ember gúny, sőt szadista üldözés tárgya lehetett, akit illett még meg is átkozni, elég hivatkozni Szepsi Csombor Márton éppen 350 évvel ezelőtt, 1620-ban megjelent Europica varietas-ának vonatkozó részére. Az, amit a nyelvújítás ama szavainak komikus hatásáról ír, amelyek még nem mentek át, vagy talán nem is mennek át a köztudatba, szintén kiegészítésre szorul. Mert pl. a beizet szót magam is használom, de másoktól és éppen elégszer hallom, igaz, főleg levéltárban, múzeumban és a közigazgatásban. Nekem egyáltalán nem komikus. Vagyis: a meg nem szokás is tehet komikussá anélkül, hogy a jelenség, a helyzet valóban az lenne, viszont a megszokás is elfogadottá tehet olyan kifejezéseket és helyzeteket, amiket korábban nevetségesnek ítéltek. S még egy megjegyzés: azt hisszük, Kellér Dezső jelentőségét Szalay Károly kissé túlértékeli. Kevesebb több lenne, bár amit sorsáról ír, abban a szerzőnek igazat kell adnunk. Alapos munka Szalay Károly breviáriuma. Kár, hogy nem sorozat indultmeg vele, a régi jókedvű breviáriumok mintájára, ha tartalmilag egészen más jelleggel is, mint azok (Goethe, Wagner, Tolsztoj, Wilde, Shaw, Ady stb. breviárumára gondolok). Csak míg azokban bölcs gondolatokat, ötletes mondásokat fűztek csokorba, Szalay Károly könyvében egymást kiegészítő tanulmányok (illetve azok részletei) sorjáznak, és kerekítik tudományosan lehetséges egésszé a témakört. SZÍJ REZSŐ 94
