Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - MŰVÉSZET - Sütő József: „Ártatlan” Gertrudis a színpadon
azt valljuk, „a klasszikusok szövegének a tisztelete nem »irodalmi« ügy, nem »filológus« szempont”, hanem „a klasszikus írók életművei minden nemzet aranyalapjának szerves tartozékai s ... ez értékeknek a fellazítása ... utókori kezelés által csökkenti az aranyalap erkölcsi és esztétikai hitelességét, nemzetpedagógiai súlyát” (Pándi Pál, Népszabadság, 1966. 268. sz.). Szerencsére azonban az I. felvonás 12. jelenete szituációjának a Barta-felfogás szerinti egyértelmű megoldására olyan szövegmódosítás is lehetséges, amely nem sérti a költő alkotó eredetiségét, nem kockáztat meg intenciójával esetleg ellenkező önkényes értelmezést sem. Az első javítandó rész a következő volna: „Magam készítők utat .... Melinda bírására csörgedez.” Ebbe a szövegrészbe egyszerűen visszaillesztenénk az első fogalmazásnak azt a két sorát, amelyet a mostaniból a költő kihagyott. Ekkor a szöveg így lenne: „Magam készíték utat,j| Mivel beteg testvérem megvidámítása|| Volt késztetőm; nem tiltottam soha Jj Tőled szerelmet! vidámság, öröm, || Minden csak szolgálatodra volt; || Az asszonyaimnak egyikét ajánl’tam !| Megengedett szeretet- és élésre, || S most fajtalan véred tilalmas úton Melinda bírására csörgedez.” (A ritkán szedett rész az első fogalmazásból való.) Nem önkényesen új szavak, kifejezések kerülnének tehát a szövegbe, az egész betoldás nem más fogalmazása, hanem Katonáé. Csak visszatesszük őket megfelelő helyükre. Ezáltal viszont Gertrudis szavairól eltűnik a homályosság. Érzi minden néző, hogy Gertrudis itt először vesz tudomást Ottó udvarlásáról, s azon hevesen felháborodik. így a „tilalmas úton”-ra nem kell kieszelnünk erőltetett magyarázatot, érezzük, hogy egyszerűen azt jelenti: ami tilos, nem szabad. Világos lesz a továbbiakban, hogy a „cél”: „vidámság, öröm”, a „mód”: a „tilalmas út”, Melinda elcsábítási kísérlete. A másik változtatás ennél is egyszerűbb. A régóta vitatott, Benedek András által is említett sor: „úgy kikergettetni kész lehetnék|| Országaimból.” A Bánk bán tv-válto- zatában, mint fentebb szó volt róla, így változtatták meg ezt a részt: „országaim veszíteném miatta.” A „kerítőség” illusztrálására megfelelő ugyan, de Katona szándékát tekintve feltétlenül hibás, mert a királynőt fenyegető veszélyt jelenti, pedig Katona szándéka szerint éppen a királyné akarja fenyegetni Ottót az országból való kikerge- téssel. Both Béla szövegjavítása már mind értelem, mind verselés tekintetében kifogástalan volt Bánk bán-felújításában: ,, ki ke rgettetn i kész lennélek” (Színház. 1970). így aztán akarva vagy nem akarva is Both Béla rendezése a Barta-féle felfogás felé mozdította volna el Gertrudis alakját, ha Máthé Erzsi játéka ebből levonta volna a levonandó következéseket. Sajnos, ez nem történt, s így a homályos ellentmondásból világos ellentmondás származott. Ennél a változtatásnál is megnyugtatóbb azonban, ha így javítjuk ki: ,, ki ke rgettet- ni kész volnálak.” Egyrészt azért, mert így a „volnálak” szó is Katonáé az első fogalmazásból, másrészt pedig azért, mert így megszűnik az e és é hangok kellemetlen hangzású torlódása is. A jelenlegi szöveg ,, kicsi ny lelkű” jelzőjéről meg lehet jegyezni (jelentése a költő nyelvén ’ostoba’), hogy az első fogalmazásban ennek a helyén az erősebb érzelmi töltésű ,,te csábító” áll. Ez jobban jelzi Gertrudis határozottan elítélő magatartását Ottó hódítási szándékával szemben, érzékelteti haragjának okát is. Ezt a jelzőt is ki lehetne cserélni, mert a „kicsiny lelkű” nem olyan kifejezően világos Gertrudis állás- foglalása szempontjából, mint a „te csábító”; sőt ’kicsiny hitű’-nek gondolva egyenesen félrevezető. A módosított szöveg ezzel így lenne: „Tudd meg, te csábító, hogy e dolog|j Ha Melinda érdemét temette volnajj Él, úgy kikergettetni kész voi nálak|| Országaimból." Mindezekkel az apró változtatásokkal — ismételjük — nincs szó idegen beledolgo64
