Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - MŰVÉSZET - Sütő József: „Ártatlan” Gertrudis a színpadon

rá elgondolkoztató szereptanulmányában (Színház, 1968.) arra, hegy „hibás szituációk” vannak Katona művéten, ahol a színész „illusztrálni kényszerül” megjátszás helyett, Eesseryei — noha ő is „kerítőrek” értelmezi Gertrudist — éles színészi szemmel látja azt is, hegy ennek az eljátszásához is több zavart keltő mozzanat van a darabban, így a kérdés legfontosabb jelenetéről (1/12.) megjegyzi, hegy a benne hallottak után Bánk rém hihet többé Gertrudisnak. ,,Mégis minden felvonásban —fJzi tovább gondolatait Eesseryei— újra és újra összegyűjti a királynét terhelő bizonyítékokat, és ez mindig új megdöbbenést vált ki belőle. Holott már itt az első felvonásban saját szájából hallhatta ördögi tervét.” (A ritkítás az enyém. S. J.) Itt tehát Eessenyei is ellentmondást érez. Ugyanakkor ehhez a jelenethez viszonyítva még zavarónak találja, hegy az V. felvonásban „gyakran hangoztatják a királyné ártatlanságát”, mint mondja: „Ez teljesen megzavarja a nézőt.” így a „kerítő" Gertrudis szituációját nehéz kialakítani.

Más oldalról közelítve meg a kérdést, szinte ugyanerre az álláspontra jutott Benedek András, rámutatva a színházak nehéz helyzetére is. A Drámai nyelv c. tanulmányában (Szírház, 1969.), midőn a színdarabok nyelvérek áttekinthetőségét, világosságát tartja alap követelmér yr ek ahhoz, hegy az író szándéka megfelelően színpadra vihető legyen, éppen Katona József általunk is részletesen elemzett szövegrészletére (1/12.) hivatkozik mint regatív példára: „A nagy mű legtöbbet vitatott kérdése, hegy Gertrudis mennyire bűnös Melinda elcsábításában. Katona jórészt a cenzúra miatt ezt a kérdést elkedösítette. A királyné kétszínű viselkedésén nem lehet kiokoskodni, s végül kétszer is elhangzik, hegy ártatlan volt.” (A ritkítás az enyém. S. J.) Szerinte régen a halál utolsó pillanatában elhangzott vallomások perdöntőnek számítettak. Gertrudisé is, Biberaché is. Mai néző szemében ezeknek nincs már ilyen meggyőző erejük, sőt még ezt is csökkenti az, hegy Gertrudis vallomását rendszerint ki is hagyják, Biberachét pedig csak Myska bán elbeszéléséből tudjuk meg, ami meglehetősen súlytalanná teszi azt. „Színház és néző igénye az — folytatja Benedek —, hegy a királyné bűnös lett légyen, ezt viszont zavarja néhány homályos mondat.” Idézi a sokat emlegetett „kikergettetni kész lehetnék j| Országaimból” részletet, majd megjegyzi: „Az irodalmi vita egy évszázada folyik, a színháznak viszont estéről estére döntenie kell.” Ha a döntés megtörtént (Gertrudis „kerítő” mivolta mellett), akkor szerinte a kétértelműség, bizonytalanság miatt felesleges az eredeti szöveget hagyni. Hivatkozik rá, hegy a tv 1969-es előadásában (Szinetár Miklós) így módosították a szöveget a „kerítőség” kidomborítása érdekében:,,... hegy e dolog,ij Ha Melinda érdemét temette volna |j országaim veszíteném miatta.” Benedek szerint e szöveg így félreérthetetlen: „bűnrészes vagyok, ráfizethetek, s még ez is kisebb baj a te kontárságcdnál.”

Mint látjuk tehát, szövegjavításra van szükség, hogy világosabban igazolható legyen a kerítőszituáció, mert a jelenlegi szöveg ezt határozottan zavarja; mondhatnánk: ellentmond ennek.

Az kétségtelen, hogy a nézőnek, aki nem irodalomtörténeti viták kritikai ismeretével ül be a nézőtérre, első hallásra egyértelmű szövegre van szüksége. Az elv helyes, gyakorlatilag azonban nagy körültekintést és óvatosságot kíván. Mi a biztosíték arra, hegy a megváltoztatott szöveg az író elgondolásának is megfelelő? Talán éppen ez vezethette a rádióbeli előadások rendezőjét (Barlay Gusztáv), hogy nem követve a tv- előadás példáját inkább visszatért a nem egészen világos, de eredeti Katona-szöveghez) (1970. okt. 20. és 1971. márc. 18.). Ugyanez a Katona-szöveghez való ragaszkodás jellemezte a kecskeméti Katona József Színház 1971. október havi előadásait is.

Bár „a színház nem kanonizált szent szövegek múzeuma“, Katona szövege mégis valahogyan „nemzeti közvagyonnak“ számított a század elején (Négyessy), és ma is

63