Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - MŰVÉSZET - Sütő József: „Ártatlan” Gertrudis a színpadon
Művészet SÜTŐ JÓZSEF „Ártatlan” Gertrudis a színpadon Earta Járcs még 1925-ben rámutatott egy, a Bánk bán igazi megértését leginkább zavaró körülményre. Arra ti., hegy az addigi Bárk bán-magyarázók Gertrudist egyaránt „kerítőr.ek” értelmezték. Pedig Katóra József szándéka szerint, melyet a dráma első kidolgozása világosabban feltár, ,,a királyné minden Melinda elleni cselszövésben teljesen ártatlan” (Napkelet, 1925. 4C0). Noha mások is elfogadták ezt a gondolatot, általános vagy „hivatalos” irodalomtörténeti felfogássá mindmáig nem vált, sőt a felszabadulás után újra a „koronás kerítcrő”-értelm.ezés lett népszerű. A Forrás 1970. é\f. 1. számában megkíséreltük e fontos kérdés felülvizsgálatát Bánk bán két kidolgozásának és Bárány Boldizsár Rostájának tüzetes egybevetésével, és arra az eredméryre jutottunk, hegy mindenképpen a Barta-féle felfogásnak kell igazat adnunk, mert Gertrudist — noha Melindával szembeni magatartása „nem egészen ártatlan" is — öccsérek mindenben kedvében járó „kerítőr.ek” tekinteni, mint eddig Arany János nagy tekintélyének hatása alatt történt, r.em lehet. Ez alkalommal szeretnénk e magyarázatot színpadi megvalósításban is felvázolni. Megkísérelni azt, miként lehetne ennek a felfogásnak félreérthetetlen érvényesülését létrehozni a színpadon is. Bizonyos rendezői próbálkozásoktól eltekintve (pl. Galamb Sándoré 1934-ben) Gertrudis alakját a színpadon általában „kerítőr.ek” játszották, és játsszák ma is. Gertrudis szerepének színpadi megformálásában legnagyobb hagyománya Jászai Mari remek alakításárak volt. Játékának a hatása alól nemcsak a későbbi színielőadások, harem sok esetben még a kritikusok és irodalomtörténészek sem igen tudták kivonni magukat. Elég Tolnai Vilmos Gertrudis-tanulmányára (1918) gondolnunk, és Benedek Marcell visszaemlékezését idéznünk: .......a Nemzeti Színház ifjúsági előadásán először láttam Katona József remekművét... Az előadás szereplői [közül]... csak Jászai Marira emlékszem. Az ő játéka, de nem is játéka, hanem egyénisége, amit teljes egészében belevitt szerepébe — olyan fénnyel világította meg a darabot, hogy ma sem tudom azt másként látni, mint akkor . . .” (Hajnaltól alkonyatig. 1966. 75). Ezek persze elsősorban Gertrudis alakjának tragikus nagyságként való felfogására vonatkoznak. Nem hanyagolható el azonban az sem, amit Jászai Mari ír első (1870) kolozsvári Gertrudis-alakításáról: „Igen vad, kegyetlen voltam benne. Olyan profesz- szionista gonosztevő ... és igen utáltam Gertrudist, hogy halála percében miért mondja, hegy: ártatlan vagyok ...” Ha elgondoljuk, hegy 1874—1919-ig (45 éven át) a Nemzeti Színház 118 Bánk bán-előadásából 92 ízben Jászai Mari alakította Gertrudis szerepét, megértjük játékának hagyományszerű hatását a magyar színpadon. Azonban Bánk bán mai szövege alapján ennek a színpadjainkon általános „kerítő”- felfcgásrak a rr.egjátszása sem ment és megy egészen simán. A Bánk bán előadásaival kapcsolatban ugyanis közismert, hegy színpadi nehézségeik vannak. Színészek (Pataky József), rendezők (Hevesi Sándor) és kritikusok (Kárpáti Aurél) már a század elején több „problémát”, dramaturgiai fogyatékosságot vagy nehézkességet találtak a drámában. Ezek a modern színpadi előadás sikerességét erősen csökkentik vagy gátolják. Legutóbb pedig kiváló színészünk Bessenyei Ferenc mutatott 62
