Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - D. Kónya József: Színpadkép, három felvonásra
„Negyvenes férfi keresi kimondottan csinos anyagiakkal rendelkező hölgy ismeretségét házasság céljából Kocsi, lakás van. Örök boldogság jeligére.” (Házassághirdetés 1920—1970.) * Tisztelt ifjú pár! Komoly ... Nemes... Boldogító ... Megpróbáltatások . .. Felelősség ... Az élet vihara... örömök... Gondok... Hétköznapok... Egyenrangú... Szüleik is... Magam és a Végrehajtó bizottság nevében . .. (Önkényes kiemelések a b.-i tanács titkárának sabionbeszédéből.) * Tíz óra körül járt az idő. — Most tigyelj. Jani, — mondta a tangóharmonikás a szakszofonosnak —, amikor az első paraszt Belevágja a kalapját a poharak közé, akkor csak tangót játszunk. Világos? — A rosseo! nőst mulatni fogunk. — Majd azok mulatnak. — Csaraás kell ilyenkor! — Hallgass az öregre! Tangót játszunk, ha csárdás kell, ide a húszast ni! Világos? — Hadd szóljon! A kioktatás rendes körülmények között elmaradt volna, de a zenekar tartalékosán állt fel, szezonban meg kell osztani az erőt. Az eredetileg öttagú társulat — ameiynek minden zenesze renoelkezik működési engeoellye! — négy önálló zenekarrá alakult. Egy zeneértő, a többi a haveri kor amatőr hangászaival kiegészítve, így egy este négy községben is lehet lagzit tartani. Egyedül a dobosnak nem jutott külön banda, az minden lagzin olyan tökrészeg, hogy nem merik magára hagyni. Mert a jo hírre is adni kell, hiába kapós a mindent tudó lakodalmas zenekar három megyében. — Nőnek az igények, kérem, a tv nem minden. Én öt éve még tíz számmal muzsikáltam végig a kétnapos lagzit is. Most már nem megy, afiataloknak egészen más kell, hát megtanultuk aztat is. — Kottából! — Mikor, kérem? Nekem boltos a becsületes szakmám, a komám tűzoltó a megyénél. A klarinétos meg népművelő, szóval kultúrházigazgató. Megy ez már hallás után is. — Pénz? — Eztet kétezerért vállaltuk. De itt máraz ebédnél is muzsikálni kellett. Meg aztán négyen vagyunk Kérem, és az utazás... Még nem volt éjfél, amikor az „Éljen április 4.” tábla ezüstbetűi és a falikar között csattant az első pohár. Jani kalap nélkül is megértette. Két ütemmel gyorsabban fújni kezdte a Csaó, csaó, bambmot. * Délben: csontleves, raguleves grízgaluskával, cérnametélttel, májgombóccal. Főtt tyúk csonttal, főtt disznóhús (ecetes tormával, ecetes tejfeles tormával, fokhagymamártással, paradicsommártással), töltött káposzta, cigánypecsenye, disznótoros (sült hurkával, kolbásszal, sült hússal, főtt burgonya, párolt káposzta), párizsi szelet, bécsi szelet, savanyú paprikával, uborkával, káposztasaláta, ecetes zöld paradicsom. Rétes (almás, meggyes, grízes, diós, túrós, káposztás), tv-linzer, háztartási keksz, nápolyi, törkölypálinka, konyak (a színpad előtti asztalnál), fehér bor, vörös bor, csapolt sör (kérés nélkül mindenki elé egy korsóval), kérésre szóda („az pénzbe kerül”). Délután: Cigánypecsenye, sült csirke hidegen, sült kolbász hidegen, virsli tormával és mustárral, rántott hal, feketekávé (a színpad előtti asztalnál), italválaszték a déli, kibővítve a lakodalomra tartoga tott finánc nem látta tízévessel (három—öt emberre egy üveg), bukta (lekváros, túrós) pogácsa. Este: Csontleves, raguleves tartozékokkal, töltött káposzta (délről maradt), csirkepörkólt. sertés- pörkölt, borjúpörkclt (a borjú kényszervágott, pénteken a „lábát törte”), sült máj, rántott máj. halászlé (a színpad előtti asztalnál), főtt tyúk, csonttal főtt disznóhús, rántott karaj burgonyával, rántott csirke rizzsel, bárány tepsiben sütve, disznótoros tartozékkal, főtt füstölt kolbász, főtt sonka kemény tojással, tejfeles tormával. Az italválaszték jugoszláv üveges sörrel bővült. Éjfél: Kívánságra teljes menü. Meglepetésként friss malacsült, pezsgő (a színpad előtti asztalnál). * P.-n két-három gyerek is fényképezte az autóbuszt, amint a félméteres bakhátakon átküzdve magát Beállt a templom elé, pontosan szembe a menyasszony szüleinek házával. A faluban még sohasem járt autóbusz, a futbalistákat is a helyi tsz zetorja fuvarozta a szomszédos falvak körmeccseire. A legközelebbi nagyobb településsel 8 kilométernyi földút köti össze, a vasúba azonban kitűnő: 20 pare alatt a megyeszékhelyre lehet jutni. Ugyancsak 20 perc az út a vőlegény falujába, V.-re is, csak ellenkező irányban. Az autóbusz nem is azért kellett. Ha már — ahogy illik — a lányos házban nem fért el a násznép, s a településnek nincs egy valamire való kultúrháza sem — ne mondhassák v.-iek, hogy a menyasszony famíliáját ágról szakajtották. Kétszer fordult a faros — az 1970-es népszámlálás adatai szerint 172 lelket számláló faluból, 90-nél is többaa voltak hivatalosak a nászra. A sofőr, fehéringes, városi ember, vigyorogva meséli: „Amikor átmentünk a közbeeső falun, a gyerekek ordítva szaladtak a busz után azzal, hogy megjött a Déryné 23
