Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - JEGYZETEK - Gál István: Dickens magyar kapcsolatai
GÁL ISTVÁN Dickens magyar kapcsolatai Dickens már diákkorában értesült Magyarország létezéséről, Ben Jonson egyik kedvelt darabja az 1598-ban írt „Everyman in his humour”, ebben szerepel egy a magyarországi török harcokban részt vett angol, a nagyhangú Bobadill kapitány, aki 1595-ben harcolt Esztergomnál. Ezt a szerepet fiatal korában műkedvelőként ő is eljátszotta. Dickens 1850 és 1870 között két folyóiratot szerkesztett: mindkettőben közölt magyar tárgyú cikkeket. Éspedig nem kisebb magyarokról, mint Kossuthró! és Széchenyiről. Kossuthról saját maga írt egy tanulmánynak beillő vezércikket, Széchenyiről pedig az államférfinak és literátornak egyaránt kiváló Lord Lytton írt életrajzát közölte folyóiratában. A Kossuth-cikk címe: The three kingsdoms, megjelent a „The Household Narrative of Current Events, Monthly Supplement to Household Words” 1851. évf. II. 241—243. lapjain. A Széchenyi-életrajz „The Great Magyar” címmel jelent meg az „All the Year Round” 1870. ápr. 9-i, 16-i, 23-i és 30-i számaiban. Ahogy a cím is mutatja, Kossuthról „A három királyság” alatt a három részre szakadt ország, a Kossuth 1851 novemberi három heti viharos látogatása nyomán három véleményt hangoztató Anglia „osztályait” írja le, nem csekély iróniával, kivételes ábrázolóképességgel. Dickens egyedülálló módon tudta bemutatni a Kossuth komplex személyisége által előhívott őszinte véleménymegnyilvánulásokat. Kossuthról ilyeneket ír: „A magyarok nagy vezére”, „a magyarok nagy vezetőjének zsenije”, „ékesszólása lefegyverzett mindenkit”, erényei: „csodálatraméltó nyelvtehetsége, mérsékelt hangneme, elveinek szigorúan alkotmányos jellege és mindenekfölött Magyarország ügyének gondosan kidolgozott prezentálása”: „az a kissé bizonytalan segítség, amelyet Anglia mindeddig a kontinentális szabadságnak nyújtani képes volt, most megerősödött és hatékonnyá lett tengerentúli testvére roppant szövetségével”; „közel az idő Amerika és Anglia gyakorlati szövetségére”; végül: „Schwarzenberg és Bach uraknak nincs érzékük a magyarokkal való bánásmódhoz, ezek bármily elesett is volt Magyarország, minden megaláztatást, amit a kegyetlenség és félelem sugallhat, rákényszerítettek; az ő szerencsétlen politikájuk Kossuth nevét ismét az elégedetlenek toborzózászlajává tette.” Mindezek ellenére azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy azok az angolok „akik eleve rokonszenveztek Magyarország ellenállásával mint alkotmányos küzdelemmel, annak fennállását mint egy liberális intézményekkel ellátott monarchiáét lehetségesnek tartják”. Dickens 1851-ben az 1867-es kiegyezést javasolta, Kossuthot Deákká szerette volna megtenni. Az angol közvélemény balance of power-politikája épp úgy szólt belőle, mint a Kossuth által is folyton hangoztatott alkotmányosság és képviseleti rendszer tisztelete. Az angol társadalmat és az angol természetet jól ismerő, élesen látó nagy író-gondolkodó írásműve ez a tanulmánya, Kossuth angliai körútjáról szóló mind angol, mind magyar egykorú följegyzések és későbbi földolgozások közül messze kimagasló remekmű. Voltak Dickensnek személyes magyar ismerősei is. Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára két kéziratos levelét őrzi az 1850-es évekből. Az egyiket pesti kiadójához, Emich Gusztávhoz írta, a másikat Pulszky Ferencnéhez, az 1849-es magyar kor85
