Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - JEGYZETEK - Gál István: Dickens magyar kapcsolatai

mány londoni követének nejéhez. Pulszky Ferenc az emigrációs évekből őrzi vele való találkozásai emlékét: „Dickens különös előzékenységgel viseltetett mindig irántunk, őt nemigen lehetett látni társaságban, visszavonulva élt egy külön körben, melyhez főképp hetilapjának munkatársai tartoztak, az év nagy részét rendesen Franciaországban tölté, az úgynevezett angol társaságot nemigen szerette.” Az Ázsia- kutató Vámbéry Ármin így emlékezett vissza rá: „Fia akkori irodalmi ismerőseimről is szólnék, elősorban Dickens Károlyról kellene megemlékeznem, kivel az Athenaeum- klubban ismerkedtem meg, s ki több ízben szólított fel, hogy vele egy asztalnál költ- sem el ebédemet. Dickens nem volt valami kiválóan beszédes ember, de nagyon érdeklődött kalandjaim iránt, s midőn egy ízben azzal a mentséggel köszöntem meg másnap estére szóló meghívását, hogy kiadómnál, John Murraynál kell ebédelnem Wimbledonban, megjegyezte: — »Tehát az agyvelőgyárba megy? mert bizonyára tudja — folytatta —, hogy Murray háza nem téglából épült, hanem emberi agyvelőből. «”

1870-ben, élete utolsó évében Bécsből terjedelmes Széchenyi-életrajzot kapott Dickens lapja számára. Az életrajz névtelenül jelent meg folyóiratában. Szerzője: Lord Lytton, Bulwer Lytton fia, a 19. század egyik nagy angol diplomatája és állam- férfia, történeti regényíró, műfordító és tanulmányíró. 1869-ben Bécsbe került követ- ségi attasénak, Lord Loftus, az Ausgleich egyik előkészítője mellé. Közvetlen főnöke Julian Fane, nagy Heine-rajongó és -fordító. Legjobb bécsi barátjuk Theodor Gomperz, a sokoldalú osztrák történetfilozófus, John Stuart Mill összes műveinek német fordítója és Freud barátja. Párizs, Koppenhága, Madrid után 1869 végén került vissza Bécsbe első titkárként. Ekkor írta Beethovenről és Heinéről szóló tanulmánya mellett Széchenyi-életrajzát. 1873-ban követ Párizsban. Disraeli révén 1875-ben India al- királya lett.

Amikor 1870-ben mint chargé d’affaires visszakerült Bécsbe, napközben Ferenc Józseffel és Erzsébet királynéval is találkozott hivatalosan a fogadásokon, éjszaka pedig a tíz évvel előbb öngyilkossággal eltávozott nagy magyar ismerősének, gróf Széchenyi Istvánnak terjedelmes, valóságos kis könyvre rúgó életrajzát írta meg kettejük döblingi találkozásainak és beszélgetéseinek beleszövésével. Lord Lytton életrajza befejező soraiban Széchenyit „Szent István legnemesebb fiá”-nak nevezi. Ezt küldte el Dickens folyóiratának, de magas diplomáciai posztja miatt szerzői nevét nem jegyezhette alá. Az angol nyelvű Széchenyi-életrajz nemcsak azért értékes, mert a legutóbbi időkig az egyetlen hosszabb angol nyelvű Széchenyi-monográfia, hanem azért is, mert már 1870-ben tett közzé olyan véleményeket és adatokat, amelyeket Széchenyi döblingi feljegyzéseiben tett papírra. Ezek az iratok a Széchenyi halála előtt egy hónappal foganatosított házkutatás alkalmával a rendőrség birtokába kerültek, és onnan csak az 1920-as években publikálta őket a Magyar Történelmi Társulat.

Dickens Kossuth-tanulmánya és Lord Lytton Széchenyi-életrajza az angol irodalom legmaradandóbb értékű magyarbarát remekművei közé tartoznak, jelentőségében mind a kettő a nagy angol klasszikusok: Morus, Sidney, Milton, Defoe, Gibbon, Keats, Landor, Arnold, Swinburne, Morris, Wells és Huxley fontos magyar tárgyú megnyilatkozásai közé sorolható.

86