Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - Galambosi László: Szalmadombok (vers)
SZÉL DOBOL szél dobol a hold nagy dobján hulló csillag tüze perzsel kaktuszos csönd narancséjfél vérillattal szerelemmel ki ez a párjanincs férfi homlokán dobog a szíve kagylóladikban halk lányok siklanak a könnyű vízre ki ez a sohasemvolt lélek mélységek és magasságok fákon a holdnarancs vérzik sírnak elnyűtt rossz gitárok kasztanyett csattog s mezítláb gyöngyöt ver a tánc a porban jajj megölték jajj megölték meg is halok bánatomban párductestét gyarló testét tegyétek a küszöbömre vére folyjon a bikának mely szarvával átaldöfte mélységek és magasságok ki ez az andalúz lélek csillagot szór a tengerbe mellét támasztja a szélnek beszélget a halottakkal szóra szólít szelet árnyat fegyvercső néz a bokrokból a kertben farkasok járnak jajj megölték jajj megölték engem is megöl a bánat gyarló testét párductestét vigyétek a narancsfákhoz vigyétek a tengerpartra hiszen mindig odavágyott szél dobol a hold nagy dobján vér fröccsen a csillagokra torkolattűz sikolypenge testvérem Garcia Lorca GALAMBOSI LÁSZLÓ SZALMADOMBOK Szalmadombok, aranybarna koldusrongyok, kertről kertre vándoroltok. Sodródjatok, rejtsétek a madárcsontot, ostor elől bezárjátok. Kerüljétek Hóországot. Roskadoztok, bekormoztok törzset, lombot. Recseg az ég korhadt ága, buktok nyers fű fogsorára. Tülekedve ringtok, a nap nefelejcse hajnalkéken rátok hajol. Öletekben ól és akol. Fészket raktok, tyúkjainknak vánkost adtok. Malacok, kis sárgadinnyék, hordják egymás szalmaingét. Szalmadombok, aranybarna koldusrongyok, bajainkkal vándoroltok. Bújtok zsákba, öregembert jó halálba visztek, tömött tutajárnyak, hallgatva csontciterákat. Szétszakadva, sírkrizantém kőkalapja fölé foszló kendőt dobtok. Szél kezéből, tűz kezéből ezüsthajként ellobogtok. 5
