Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - Hatvani Dániel: Négy vers
HATVANI DÁNIEL Négy vers KIRÁLY ÉS PROLETÁR Mi bánkódnivalóm volna? Egy üveg bor s pár cigaretta, rossz asztalsarok és billegő hokedli jut a világ bármelyik zugában, hogy megírjam azt a verset, melyet mindig az utolsónak szánok. Nincs miről lemondanom, tehát nincs is mit feláldoznom. Ki vonhat felelősségre el nem számolt perceim miatt? Ha úgy adódik, könnyűszerrel leírom magam a családi költségvetésről. Ha van otthonom egyáltalán, azt csak bőröm alatt kereshetem, s helyettem más nem rendezheti be. Úgy, mit kezdhettek zsigereim leltáraival? A lép, a máj, a belek, a nemi szerv mit keresnek akármilyen dinasztia vitrinjében? Nem vagyok a törvényes örömök monopolizált hentesüzlete. Idegeim tüllcsipke-hálója nem drótkerítés a hizlalt porták előtt. Agytekervényeim nemesebb anyagból sodortattak, semhogy felfogják a köznapi gondok huncut kis áramlökéseit. Csillagmezőben fürdőm s füvekkel törülközöm — igényt tartok hát a tisztaság rangjára. Igazolványok, lajstromok, besorolások szocializálhatnak bár, de az elvárások sorompóin túl kezdődik birodalmam, melynek határát magam sem ismerem. S ne is ismerjem meg soha! Nincs szerencsétlenebb, mint a nyugdíjazott felfedező. Kalandjaim csak önmagukért érdekesek, s nem azért, hogy élménykollekcióvá preparáljam
