Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - JEGYZETEK - Rácz-Székely Győző: Meditáció Sütő András "úti tűnődéseiről"
termékeny kapcsolatával valósítható meg. „Az nyer, aki fordít”-vallja, de hozzáteszi még, „azt is lehet szeretni, ami csak a miénk”. Nem összehasonlítás vagy leegyszerűsített párhuzam tehát szülőföld és a nagyvilág között a Rigó és apostol, hanem vigyázó éberséggel és gondolatserkentő asszociációkkal a találkozási pontok keresése. Úti élményeiből, a tűnődést ébresztő látottakból élményszerű elevenséggel s észrevétlen könnyedséggel tér át a néhol — különösen Michelangelónál — merész, de mindig tudományosan megalapozott és széleskörű gondolattársításokat felölelő esszébe. Az esszé az anyag fölényes kezelésének műfaja és mesteri művelője, Szerb Antal óta nem találkozhattunk olyan könnyed, eleven és széles anyagismeretre támaszkodó esszéisztikus művészportré felrajzolásával, mint a Ceruzajegyzetek a Sixtus-kápol- nában Michelangelójáé. A levegős szerkezet, a csapongó és mégis következetes gondolattársítások egy érett írói-esztétikai világképre tárnak kaput. S az esszé sajátos vonalvezetése következtében kerülhet egymás mellé Kemény Zsigmond és Háfiz, Petőfi és Szádi, Tamási és Giono, Michelangelo és Renoir, Platon és Illyés, Móricz és Marin Préda, Bözödi György és Semprun, az udvarházépítő Sütő-ősök és az ismeretlen naumburgi kőfaragó, mert történetileg, a mából visszavetítve a múlt is átélhetőbb, s világossá válnak egyúttal az örök alkotói gondok. Sütőt a múlthoz valóságosan ősei megismert tettei (ifj. Kós Károly kutatásai jóvoltából), népe története s az útjába kerülő folytonosságot hirdető emlékek térítik vissza. A mához több szállal, több személyen át kapcsolódik — családja, íróbarátai, s a történelem színhelyein emlékező hálás utókor, mindnyájunk révén. Míg a mában élő múlt, az auschwitzok, a reneszánsz szobrok, a műemlékházak emléktáblái jelzik a kapcsolatot mai és tegnapi mivoltunk között és tűnődésekre késztetnek. Új könyvében ennélfogva közismert, levegőben lógó tények, gondolatok s gondok megírását vállalja. A Rigó és apostol kompozíciója mindvégig összhangban van a központi mondanivalóval. Szerkezete, felépítése az Anyám könnyű álmot ígér teljességigényű szerkesztésmódjához hasonló. Mint ahogyan művészete is önmaga már elért eredményeiből táplálkozik, s felhasználja hozzá újságíró riporteri tapasztalatait. S a szerkezet és stílus következetes felépítése adja a könyv egységes jellegzetes ritmusát: a tényszerű szociografikus és lírikus emlékképek, az esszéisztikus képzettársítások és ironikusan pattogó feleselő párbeszédek mozzanatainak váltakozását, amelyek legtöbbször tömör gondolati csattanókra épülve a példázat erejével hatnak. Mindez észrevétlen szerves egységben valósul meg: a valóság érzékletes rajzából logikus következetességgel nő át a minden magyarázkodás nélküli általánosító gondolat. Kiindulópontja mindig a szülőföld, s bármilyen földrajzi távolságra jut, az otthonmaradt közösség s a belőle kinövő gond és felelősség visszaviszi legalább gondolatban népéhez: mindig az otthon felé vezető utat kémleli. Majd minden fejezetében külön is megjárja ezt az utat, s ez adja a struktúra szabályos lüktetését. Nemcsak térbeli, de hatalmas időbeli távlatokat is átugrik, néha évezrednyire távolodik, s a követ- Kező pillanatban a mában jár. Rómában pedig két látószöget is használ. Egyszer saját tekintetével méri fel, majd kíváncsiságképpen apja, a húszesztendős tüzér és piavei hadifogoly szemével nézi az Örök Várost, s képes egy perzsa vásár virágvasárnapi hangulatában is felfedezni az igazgyöngyöt áruló Juhász Gyulát. . . Vigyázó szemmel és éber figyelemmel örökké helyünket keresi a világban. Elkötelezett írói magatartása a nagy emberi közösség, az egyetemes művelődés örök mércéi mellett is kis népe, s kicsiny nemzetisége iránti megbecsülését, etikus kiállását mutatja. S bár ismerjük Sütő válaszát az elismerő kritikákra — „nem baj, csak egészség legyen” — sietünk leszögezni: a Rigó és apostol hatásban csak az Anyám könnyű álmot ígér mellé sorolható, s egy nekilendülő írói pálya újabb magaslata. Nagyon várjuk önéletrajzi regényét, az Advent-et és Calvinról szóló drámáját... 89
