Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - NÉP, TÁJ, HAGYOMÁNY - Ortutay Gyula: A Duna népei
Magyarország stb.), mechanikus sorrendben a népdalokat,néptáncokat bemutatni, ezeket is mindegyre beleszöjük a film előadásába, hanem arra törekszünk, hogy erről a Duna-tájról az összefüggések, különbségek képe alakuljon ki a néprajz tematikáján keresztül. Nem adunk tehát régészeti, földrajzi, történeti, katonai összefüggéseket, bár úgy gondoljuk, egy Duna-térképet legalább néhány pillanatra az elején fel kell villantanunk; nem lehet a régészeti ásatások adatain keresztül még vázlatosan sem érzékeltetnünk azt a népvándorlási hullámsort, ami évezredek óta ment a Duna partjainál is; s a Duna vidékének politikai történetét sem vázolhatjuk fel, művelődés- történetét sem. Pedig mindezek a témák igen tanulságosan kínálkoznak. Mi a néprajz adatain, még ma is megragadható jelenségein keresztül akarunk hírt adni egy különös, ellentmondásos egységről. Csak egy példa: a verbunkosok (tánc, ének) bemutatása egyszerre szólhat a katonatoborzás szokásáról, annak Habsburg-monarchiabeli formáiról s arról is, hogy ez a verbunkos miért is mutathat osztrák- magyar-cseh-szlovák-román stb. rokonságot. Nem kell sok szó ehhez, sok tudós magyarázat: néhány történeti adat, metszet, aztán maguk a táncok, a viselet sajátosságai mutatják az összekötő tényezőket. Ezért a filmben nemcsak országonként haladunk (úgy is!), hanem bizonyos témákon keresztül, amilyen a verbunkos tánc, szokás mellett például a tél-tavasz harcának, a téltemetésnek, a szentiváni tűzugrásnak stb. kapcsolódásaiban rejlik: frázisok nélkül ez mutatja az eleven, organikus összefüggéseket, a különbségek, egyezések mély történeti-társadalmi logikáját. Azt is itt említem, hogy ennek a forgatókönyvnek nem célja a bőbeszédűség, mert ha leírom a téltavasz, a farsang szokásaival kapcsolatban: most a mohácsi busó következik—, a forgatókönyvben a busó szokását nem részletezem (függetlenül attól, hogy egy jó kisfilmünk van róla!) — elég egy rövid jelzés, a kapcsolásra való utalás. Ugyanígy nem részletezem pl. a sok vizuális lehetőséget adó hálótere- getést, halászási módokat, az öreg Duna-ágak természeti szépségét. 1. ) Az első képek A mottó után a zene felerősödik, és a film Duna földrajzi képét mutatja egyszerre a Fekete Hegység forrásvidékétől a Delta tengeri teljes összefüggéséig. Ez csak egyszerű, vízrajzi, domborzati, térképszerű megoldás legyen, hogy egységben lássuk az egészet,s aztán a zene átmegy egy német (bajor) népdalba, csöndes énekbe. 2. ) A forrásvidék A kezdet a forrásvidék természeti képe: behavazott erdők, hegyvidék a Fekete Hegységben, a Duna forrásvidékén. Készül a karácsony — gyermekjáték-készítők munkája, a környező kis faluk fafaragóinak, asztalosainak munkája. Egy mestermíves, gótikus szerkezetű, szép formájú gyermekbölcsőt készít. Gyermekszületés, keresztelői menet vonul a kis falusi templomba, majd a látogatók, ajándékvivők a szép bölcsőbe fektetik az újszülöttet. Kicsit nehézkes, német ünnepélyesség, a párokban vonuló asszonyok a kis utcákon; lehet már ezeket a felvételeket is pl. Donaueschingenben készíteni, a fehér táj és a fekete viselet jó ellentéte — egy évtizede még élő volt az ottani kis faluk viselete. Ezután kis faluképek a forrásvidék német faluiról: a karácsony ünnepének, a fenyők kiválasztásának, a fenyőfa állításának német szokásai, díszítik a karácsonyfát; aztán a karácsonyi faragott német bet- lehemes játékból mutassunk be néhányat, ezek a fafaragó művészet szép alkotásai — valójában az egész Németországban divatosak—, néhány dallamot a német karácsonyi énekekből,és mutassuk be a bet- lehemes körül a német családot vagy falusi baráti kört. A német szokások után egy rövid villanásra az osztrák karácsonyt egy kis alpesi faluból: a karácsonyi, újévi köszöntőikből — ezt egészen röviden. Majd — ha még rekonstruálható — a matyó leány-betle- hemes szokást, ez Volly feljegyzésében, más feljegyzésekben megvan, ismerjük a viseletét, érdemes lenne bemutatni; ha ez nem megy, nagyon szép a dunántúli telepes székelyek, ill. csángók betlehemes játéka; ezután érdemes lenne a Duna-delta területéről a karácsonyi ünnepkör szokásaiból, ill. vallásos énekeiből mutatóba egy keveset adnunk — de ez már csak a legújabbkori anyag, esetleg falusi pionir- otthonból — inkább csak jelzésszerűen. A Duna forrásvidékének is, a Duna torkolatvidékének is neves maszkos, álarcos szokása a tél-nyár megszemélyesített küzdelme, a télforduló dramatikus játéka, ezt a játékot Donaueschingenben lehet felvennünk, az egészet érdemes megörökítenünk. A német dramatikus játék után a mohácsi busójáték maszkos, táncos, üldöző figurái, szerelmes szöktető játéka következik mint a magyar-délszláv szokások kapcsolódása, együttese. Ezután a románok maszkos-alakoskodó táncos játéka a tél elüldözésére, lehetőleg Moldva vidékéről vegyük fel az anyagot. Sorra kerülhet a bolgárok maszkos farsangi játéka, a kukeri is. Ez a négy szokásegyüttes eléggé hosszú, de kiemelkedő jelentőségű és szépen bemutatható anyag. A román táncos, maszkos játék után képekben visszacsatolunk a forrásvidékre, a német játékra, s ezután ismét a kezdeti tájak ábrázolásánál vagyunk; a képek a téli csöndbe burkolózó kis német városka, falvak elnyugvó képeivel úsznak tovább: a téli német s még fiatal Duna befagyott, behavazott tájaival, s ismét a német karácsonyi dalok békéltető hangjaival. 48
