Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - NÉP, TÁJ, HAGYOMÁNY - Ortutay Gyula: A Duna népei
3. ) A német Duna Téli jégvágás a fiatal folyón, a halászat téli módja, kis merítők — fagyott tájék, kis városok, faluk képe. Favágók munkája a téli sűrű német erdőkben, erős kontúrú erdőképek. A német témák beleszövődnek az ezután következő anyagba, itt egyedül az újévi, a három királyt köszöntő szokások anyagából mutathatunk be részleteket. Ide vonhatnánk néhány három királyt köszöntő énekes szokást az osztrák anyagból is, valamint a magyar dunántúli regölő szokásból, énekekből — de ez a rész kapcsolódhatik az előző részhez is. A német tájak és városok elfutó képei közül a következőket érdemes sorra vennünk: Sigmaringen, Ulm (a katedrálist is!), Regensburg s főként a három folyós Passau, amelynek barokk népi anyaga jól felhasználható. Különben a három utóbbi városban annyi művészettörténeti, történeti s még magyar néprajzi vonatkozás is van, hogy feltétlenül hasznosítanunk kell. Passau arra is jó, hogy később a hajós élet képeihez is felhasználjuk, színes, változékony anyag. 4. ) A „kék Duna” A zenei motívumok három ágból szövődnek: osztrák népdalok, néhány Mozart-dallam és a rész kezdetén, majd Bécsnél a Kék Duna-keringő. Az egésznek a tónusa a tavaszi, könnyed vidámság, a habos friss szín. Horgászok a Duna-parton, kis csónakok, evezősök, a tavaszi vízi forgalom indulása. A kisebb-nagyobb mellékfolyók igen szép képekre adnak lehetőséget, különösen a Traun, az Enns dunai szakasza. Linz, Amstetten és kiemelve Melk, a melki apátság képei a Bécs előtti szakaszon. Az osztrák Duna témájához három témakör kapcsolódik a maga tágasabb összefüggéseivel, de mind a három téma jókedvű, eleven: a) A májusfa állítása Előre vehetnék Tessedik Sámuel naplójegyzeteit, aki áldja kéziratos munkájában Mária Teréziát, majd II. Józsefet, hogy betiltották a májusfa állításának bűnös szokását; panaszát, hogy ez a szokás hogyan tesz tönkre évente fiatal erdőket; régi metszeteket, ábrázolásokat pergetünk ehhez a panaszhoz a korabeli német, osztrák stb. májusfákról, s aztán jó vágással a német, az osztrák, a morva, szlovák, magyar és szlovén, horvát májusfa állítását kell bemutatni, a leányok körtáncát (Reigen) a német és osztrák területen, majd keletszlovákiai (Pozdisovce, Parchovany) és morva leánytáncokat, tavaszköszöntő énekeket. Majd ehhez kapcsolódik a magyar májusfaállítás, pünkösdölő, pünkösdi királynő választás — a rábaközi Vitnyédről, anyaguk néprajzi hanglemezen is ismeretes dalaikkal együtt, de érdemes a szép viseletért, a tájért felvennünk Rimóc, Hollókő községekből is. Ezután a délszláv, román, bolgár, Duna-deltai májusfaállítás, férfi vetélkedő képeit, de pl. a májusfára mászás stb. képet már magyar területről is felvehetnők. b) A pünkösdi királynő-választás —Ennek az énekei táncai rokonságban vannak az előzővel, s mind osztrák, cseh, mind magyar és horvát anyagban felvehető, de a Küküllő vidéki román anyagban is, kapcsolhatunk ide bolgár énekes leánytáncokat is. A pünkösd érdekes szokása, helyreállítható módon, szép tárgyi anyagokkal együtt a szeremlei dunai pünkösdi leánycsónakáztatás, a hozzátartozó mulatozással, táncokkal együtt. c) A verbunkos —Az évszázados katonaállítás, fogdosás szokásának népi emlékeit őrzik az egész régi Habsburg-monarchia területén a verbunkos táncok, a férfiviselet bizonyos elemei (a katona nadrágszabás, az ún. „vitézkötés” stb.) és a dalok. Elöljáróban néhány történeti mondat, szép osztrák, cseh, magyar stb. népviselet, toborzást mutató metszetek, színes nyomatok, ezek után úsznak be az idevágó tánc- és énektípusok. Lehetőleg mind a Duna menti tájban, falvakban kell felvennünk. így az osztrák Schuhplattler- típusú férfitáncokat kell először fölvennünk, ezek rokonai a mi rábaközi körverbunkosainknak (Vitnyéd, Kapuvár, Kóny, Szany); itt még a szép régi férfiviselet is jól rekonstruálható és bemutatható, mert alig egy nemzedéknyire még eleven élete volt ennek a tánctípusnak, s ma is hamisítás nélkül bemutatható. De az ilyen típusú férfitáncok közé tartoznak a Felső Tisza-vidéki (Tiszapolgár)csapolás nevű táncaink is. Ebbe a sorba illik a kelet-szlovákiai kötött verbunk (Solomadar, Basistovka, Marhanska, Vysne Raslavice), még a morva anyagból (Breclav) is választhatunk, a magyar- országi román Méhkerék, de egyéb erdélyi román anyag is kínálkozik ebbe a típusba. Végül, bravúros, gyors képátúsztatásokkal, egyre inkább gyorsítva ezeket a férfitáncokat, szinte egybemosva kellene ezt a verbunkos részt lezárnunk. Itt — ha ezt politikailag lehet — befejezésül a sodró tánc szétsodorhatja a Monarchia jelképét, a Burgot is, vagy átmehetünk békésen egy új, csöndesebb képsorba: a pásztori világba, ez is férfivilág, és kapcsolódik a bontakozó tavaszhoz, a koranyárba hajló Duna mentére. — Itt is kezdhetjük az osztrák Duna-parti pásztorkodással, ami természetesen nem archaikus pásztorkodás, még annyira sem, amennyi a magyar, román, szlovák anyag4 Forrós 49
