Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - NÉP, TÁJ, HAGYOMÁNY - Ortutay Gyula: A Duna népei
ORTUTAY GYULA sAtép, táj, hagyomány A Duna népei (Néprajzi forgatókönyv) Nem gondoltam arra, hogy ezt a forgatókönyvet valaha is közreadjam. Ma is úgy gondolom, mint közel másfél esztendeje, hogy nem a film forgatókönyve, hanem maga az egész film mond el mindent az alapötletről. A filmről igazában csak a film nyelvén lehet beszélni. Mégis, közel másfél év után, a forgatástól még messze, úgy gondolom, helyes, ha közreadom ezt a több mint egy éve hivatalosan elfogadott szöveget. Az okokat nem részletezem: a téma tetszett a göttingai tudományos filmintézet néprajzi szakembereinek, tetszett a bolgár, román, jugoszláv kollegáknak. Készséggel vállalták a részvételt a munkában, akkor is, ha a film egészében magyar produkcióként készülne. Úgy tudom, a kievi stúdió szakemberei, a csehszlovák kollegák is részt vennének a munkában — nem folytatom. A téma ismertté vált, hadd ne mondjam, hogy elismertté. Maga a munka mégsem kezdődött el, s ez a téma oly régi már, évek óta dédelgetem. Először 1956 nyarán vetettem fel a gondolatot Pán Józsefnek, akit szerettem, s aki nagy lelkesedéssel fogott a tervezésbe. Elvitte a halál,s a témát én is félretettem. Nyugtalanított, nem hagyott békén a téma, ahogy ma is nyugtalanít a halogatás, bár tudom, hogy mind Lakatos Vince, mind Vitéz Gábor szívesen indítanák. Ok valósítanák meg a filmet, részletek, egy-egy téma megpendí- tése (pl.: Kalocsa) már meg is történt. Hadd írom meg azt is, hogy a forgatókönyvemhez Martin György, Sólymos Ede barátaim jó tanácsokat, ötleteket adtak, a bolgár tervet külön is elkészítette Christo Vakarelski professzor és munkatársai — jól illik szövegemhez. Göttingában dolgozik egyik régi tanítványom dr. Simon Ferenc magántanár, Bécsben a másik: Gál Károly — mindketten szívesen részt kérnek a munkánkból. Szóval a „stáb” készen állna, csak éppen az indítási szó hiányzik. Gondolom, addig is érdemes az asztalra tenni ezt a vázlatot, hiszen ebben a formában nem is több annál. Mottó: ,,. . . A Duna csak folyt. És mint a termékeny másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves dülöngő temetők . .. ... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani. A Dunának, mely múlt jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk s nem is kevés.” (József Attila: A Dunánál, 1936.) A mottó szövege a szokásos jelentő rész után következik, s alatta a Bartók Duna-szimfóniájának motívumai hangzanak, s dunai tájak egymásba mosódó képei jelennek meg. Előzetes megjegyzés: Szeretném megismételni, amit a filmnovellában is nyomatékosan hangsúlyoztam: nem az a célom, hogy a Duna népeinek dalait, táncait adjam valami „gyöngyösbokrétás” füzérben a forrásvidéktől a Duna-deltáig. Olyan szerkezeti formát szeretnék megvalósítani, ami az év forgásához, az év szakaszaihoz kapcsolódó munkát, szokásokat is ábrázolná a filmben és ezekkel együtt a még élő dalokat, táncokat, színes néprajzi elemeket. A különbségek és a rokonságok dialektikáját szeretném felmutatni, a Duna népeinek eleven történeti kapcsolatát — annyi történeti vihar után, annyi vihar ellenére. A film tehát nem akarja puszta egymásutánban (Nyugat-Német Köztársaság, Ausztria, Csehszlovákia, 47
