Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Józsa László: Hivatali nyelvünk vadhajtásai
szerkiadások ... hozzájárultak; igazodtak a gyermekintézmények. célokat, melyek ... szükségesek; ... az alsóbb szervek . . . munkálkodtak), de írás közben nem ügyelt arra (nem ért rá!), hogy a birtokviszony megváltoztatta az egész szerkezetet. A dolog lényegénél vagyunk. Nem érünk rá az alanynak az állítmánnyal való egyeztetésére, sokszor a nélkülözhetetlen alany megnevezésére sem, mintha a tudományos-technikai forradalom korában, az űrhajózás korszakában, az atomkorban méltatlan dolog volna nyelvtani apróságokkal bíbelődni. Pedig: az ilyen felületesen fogalmazott mondatok zavarják az olvasót, némelyik mondatot kétszer is el kell olvasni, hogy kitaláljuk, mit is akart mondani. Pedig az idő: pénz! Különben is: a bonyolult mondatszerkezetekre, a fölösleges körülírásokra, a sallangos modorosságokra ráérünk? Az idézett mondatok többségét kevesebb szóval értelmesebben tudjuk kifejezni! jgy írunk mi! — kiálthatnánk fel, némileg módosítva Karinthyt. Legalábbis jelentéseinkben így írunk. Érdemes erről hangosan szólni, mert a jelentések, tájékoztatók, beszámolók életünk fontos határkövei. Bizonyos mértékig lemérhető rajtuk gondolkodásmódunk fegyelmezettségi foka. Scripta manent! Vigyázzunk a jelentéseinkre, a stílusunkra, a nyelvünkre! Több védelmet a nyelvnek — a hivatalos jelentések szövegében is! Rohanó korunk sem jogosít fel bennünket arra, hogy rohanó gondolatainkat minden korlátozás nélkül tálaljuk mások elé. A gondolat száguldásának éppen a közlési forma: a beszéd és az írás szab határt, s ezzel teszi mondanivalónkat mások számára érthetővé, felfoghatóvá. Utóvégre: a gondolat- közlés társasjátéklTartsuk meg a játékszabályokat, legyen beszédünk és írásunk mások számára is érthető, világos, félreérthetetlen! Az sem baj, ha emellett színes és hangulatos is. C 46
