Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Mihály: Ortutay Gyula műhelyében

Lászlót. Azóta is örömmel megyek oda mindig. Erős, fejlődő város.” — Beszélnél a barátaidról? — „Velük mindig szerencsém volt: ba­rátaim maradtak! Nem szólok azokról, akiket a tragikus halál vitt el: Radnótira, és Reitzer Bélára gondolok. De megma­radtak a többiek, a Művészeti Kollégium tagjai. Buday György, aki Londonban él, Baróti Dezső, Tolnai Gábor, Hont Ferenc, Erdei Ferenc, Kárász Judit, Radnótiné és az Erdélyben élő Tömöri Viola. Ők válto­zatlanul jóbarátaim. Az ifjúkoriak mellett az elmúlt évtizedek nagyon sok barátságot érleltek. Talán egy nevet említenék még: Dési-Huber Istvánét. Kevés olyan csöndes, kevés szavú, jó­szívű embert ismertem, mint ő volt.” — Mi a véleményed a barátságról? ,,— Kell az embernek. Erőt ad. De a barátság nem abban áll, hogy mindenben egyetérteni, sőt. . . Nagyon határozott kemény vita kell egymás között.” — Vannak ilyen emlékeid? „— Például Hont Ferenc nagy „Tra- gédia”-rendezése alkalmával Szegeden, vagy Radnóti lllyés-elemzésekor, Buday György rajzainak megszületésekor egé­szen tűzbe jöttünk;de bírálatainkkal néha szétszedtük a műveket.” Tavaly volt hatvanéves. ,,— Ugye, nem látszom annyinak?” — kérdezi jókedvűen. ,,— Nem beképzelt­ségből mondom, csak mert sokan mond­ják, lassan én is elhiszem már.” Persze, hogy nem látszik annyinak. Ta­lán ötvennek — gondolom, de nem szó­lok: minek hízelegjek? Őszül. A szemüve­gét felteszi, ha olvasni kezd. Beszéd köz­ben mindkét keze jár. Látom, egy óra alatt hat szivart szívott el. — Mindig ilyen sokat? ,,— Nem, csak amikor tárgyalok.”­— De hiszen mindig tárgyalsz . . . ,,— Hát azért nem mindig. Isten őrizz!” — És mindig szivart? „— Kisszivart; job­ban adja a dohány ízét.” Telefonhoz hívják. Nem szép dolog, tu­dom, de ellesem a beszélgetés egy részét. ........nem jelent sovinizmust... ”, . . a nép, a nemzet érdekét: igen.” Amikor visszajön az asztalhoz, ezt mondja: ,,— A Röpülj páváról van szó ... A té­vések ...” Másra terelem a szót. — Annyiféle beosztásban voltál, és vagy, sokat utaztál, rengeteg emberrel találkoztál; beszélnél a legérdekesebb ta­lálkozásaidról? Elgondolkozik, hosszan, tűnődve. ,,— Nos, előtte tán igyunk egyet! Vagy nem ízlik ez a vodka?” — De, ízlik. „— Akkor rajta!” így folytatja:

Next

/
Oldalképek
Tartalom