Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Mihály: Ortutay Gyula műhelyében

,,— Leglényegesebbek számomra: ifjúkori találkozásaim. Nézzük csak . . . Igen. Török István tanító úr. Az értelem első ajándékait tőle kaptam. Bajuszát, hosszú, meggyfaszárú pipáját most is látom . . . Hallom a hangját. . . Azután Tömörkényről a halvány, elsuhanó emlék. És Móra. Emlékszem, ezt mondta: »Gyuszi, úgy látszik, benned valami mozog. Remélem, nem giliszta.« Egy időben minden vasárnap náluk ebédeltem. S ebéd után, mikor ő aludni tért, beszabadulhattam a dolgozószobájába, könyvtárába. Ha tudnád, mit jelentett nekem az mindig! Móra elvarázsoló egyéniség volt. Politikai nézetemet is nagy részben tőle kaptam. Azután Kiss Lajos, a néprajztudós. Vele Szabolcsban ismerkedtem meg. Cs. Szabó László Két Pont című novellája erről szól ...”

— A borzas, fiatal vigéc hát te vagy benne . . .

,,— Én. A spárgával átkötött koffer izzadt-poros gazdája, aki a »világot« járja.”

— És tovább, a találkozásaid?

„— Talán Babits, Szekfű, Bajcsy-Zsi- linszky: őket említeném még.”

— És a külföldiek?

„— Kiket mondjak? Annyi volt; politikusok, tudósok . . .“

— És a legszebb utazásod?

,,— Az 1938-as első, nagy baltikumi út. Talán, mert először voltam külföldön, azért olyan emlékezetes.”

— És a szerelem? Van véleményed a szerelemről?

,,— A szerelem? Az élet egyik legnagyobb ajándéka volt. Volt. Ne beszéljünk róla. Nem a mi mostani műfajunkba illik — versbe talán, mint József Attila feledhetetlen hegyi meditálása, vagy Radnóti »ringatója«,a Két karodban. Csak a vers,a zene beszélhetne — vagy a csönd. Minden más olcsó férfi anekdotizálás, női pletyka vagy politikai inszinuáció.”

Más jut eszembe:

— Tizenötezer kötetes a könyvtárad. Hogy született meg, hogyan nőtt ekkorára?

Felderül az arca az előbbi elkomorodás után.

„— Látod, erről szívesen beszélek. Talán tudod, hogy az Apám újságíró volt.”

— Hogyne. A Szegedi Naplónál.

,,— Igen. Móra lapjánál. Nos, tőle örököltem legalább félezer kötetet. Először azokat rágtam, olvastam, ettem. Ma is megvannak. Barátaimmal egyetemista korunkban könyvbolondok voltunk. Az antikváriumok rémei. Részletre vásároltunk. Egyszer, például, Lányi Ottó üzletvezető azt mondta: írjak már újabb könyvet, sok a tartozásom. Legyen miből kifizetni. így született meg a Kis magyar néprajz.”

— Sok itt a néprajzi könyv is, ugye?

,,— A másik szoba teljesen az. Nyolcezer kötet. És még négyezerötszáz különlenyomat a világ minden tájáról.”

— Mégis: mivel magyarázod, hogy ilyen hatalmas könyvtárad lett?

,,— Apám könyveinek, mindenekelőtt ennek köszönhető. Ez volt az indító erő. Azután a Széchényi Könyvtár levegője.

42