Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Mihály: Ortutay Gyula műhelyében

,,— Leglényegesebbek számomra: ifjú­kori találkozásaim. Nézzük csak . . . Igen. Török István tanító úr. Az értelem első ajándékait tőle kaptam. Bajuszát, hosszú, meggyfaszárú pipáját most is látom . . . Hallom a hangját. . . Azután Tömörkény­ről a halvány, elsuhanó emlék. És Móra. Emlékszem, ezt mondta: »Gyuszi, úgy látszik, benned valami mozog. Remé­lem, nem giliszta.« Egy időben minden vasárnap náluk ebédeltem. S ebéd után, mikor ő aludni tért, beszabadulhattam a dolgozószobájába, könyvtárába. Ha tud­nád, mit jelentett nekem az mindig! Móra elvarázsoló egyéniség volt. Politi­kai nézetemet is nagy részben tőle kap­tam. Azután Kiss Lajos, a néprajztudós. Vele Szabolcsban ismerkedtem meg. Cs. Szabó László Két Pont című no­vellája erről szól ...” — A borzas, fiatal vigéc hát te vagy benne . . . ,,— Én. A spárgával átkötött koffer izzadt-poros gazdája, aki a »világot« járja.” — És tovább, a találkozásaid? „— Talán Babits, Szekfű, Bajcsy-Zsi- linszky: őket említeném még.” — És a külföldiek? „— Kiket mondjak? Annyi volt; poli­tikusok, tudósok . . .“ — És a legszebb utazásod? ,,— Az 1938-as első, nagy baltikumi út. Talán, mert először voltam külföldön, azért olyan emlékezetes.” — És a szerelem? Van véleményed a sze­relemről? ,,— A szerelem? Az élet egyik legna­gyobb ajándéka volt. Volt. Ne beszéljünk róla. Nem a mi mostani műfajunkba illik — versbe talán, mint József Attila feled­hetetlen hegyi meditálása, vagy Radnóti »ringatója«,a Két karodban. Csak a vers,a zene beszélhetne — vagy a csönd. Minden más olcsó férfi anekdotizálás, női pletyka vagy politikai inszinuáció.” Más jut eszembe: — Tizenötezer kötetes a könyvtárad. Hogy született meg, hogyan nőtt ekkorá­ra? Felderül az arca az előbbi elkomorodás után. „— Látod, erről szívesen beszélek. Ta­lán tudod, hogy az Apám újságíró volt.” — Hogyne. A Szegedi Naplónál. ,,— Igen. Móra lapjánál. Nos, tőle örö­költem legalább félezer kötetet. Először azokat rágtam, olvastam, ettem. Ma is megvannak. Barátaimmal egyetemista ko­runkban könyvbolondok voltunk. Az an­tikváriumok rémei. Részletre vásárol­tunk. Egyszer, például, Lányi Ottó üzlet­vezető azt mondta: írjak már újabb köny­vet, sok a tartozásom. Legyen miből ki­fizetni. így született meg a Kis magyar néprajz.” — Sok itt a néprajzi könyv is, ugye? ,,— A másik szoba teljesen az. Nyolc­ezer kötet. És még négyezerötszáz külön­lenyomat a világ minden tájáról.” — Mégis: mivel magyarázod, hogy ilyen hatalmas könyvtárad lett? ,,— Apám könyveinek, mindenekelőtt ennek köszönhető. Ez volt az indító erő. Azután a Széchényi Könyvtár levegője. 42

Next

/
Oldalképek
Tartalom