Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Mihály: Ortutay Gyula műhelyében

az időt. Persze, én is jobban szeretném, ha 48 órás napok lennének.”

— Mit csinálsz, ha elfáradsz?

,,— Olvasok.”

— Hát még?

„— Elmegyek meccsre.”

— S még?

„— Egyik legjobb dolog: ha megyek gyalogolni. Vagy a Balatonnál nézem a vizet.”

— Van-e valami állandó munkamódszered?

,,— Naponta egy fél napot az íróasztalomnál töltök.”

— Kávé?

„— Napi három-négy?.”

— Ne haragudj, ezt mindenkitől megkérdezem: könnyen dolgozol?

„— Szerencsés vagyok: könnyen. Nem görcsösen, nem kínlódva. Igaz, nehezen fogok a munkához, de ha elkezdem, megy.”

Hatalmas dolgozószoba, hatalmas íróasztal.

„— Kilátni innen a fákra. A vizet és az

erdőt szeretem. Ha leül az ember ebbe a székbe, mintha az erdőben lenne. Ülj csak bele!”

Leülök az íróasztal mögé.

— Mintha miniszter lennék.

,,— Ne kívánd!” — mondja és jót nevet.

Kint ólomszürke az ég. Csupasz faágak. Az íróasztalon mindenféle apróság.

„— Az ember ezt kapja, azt kapja: nincs szíve eldobni.”

Nézzük csak: litván borostyán, Mar- kovits fafaragó aprócska szobra, koreai Buddha-szobor, római márvány. És távolabb hatalmas, öreg láda, palermói váza.

Mutat valamit, már nem emlékszem, mit:

,,— Lovaggá ütöttek a finnek, ezt akkor kaptam.” Azután: ,,— Akartok vasorrú bábát látni?”

Hosszú alakú, fából és vasból, a falon. Ijesztő. De akad szebb is: Kekkonen finn elnök ajándéka, egy hatalmas Kalevala. Díszkiadás.

Hozzák az Akadémiáról az aláírnivaló- kat. „— Ez is Bács megyei ügy. Sikerült elintézni” — mutat egy levelet. — Sok ilyen van?,,— Képviselőjük vagyok régóta.” — Most hol? ,,— Baján.” — Gyakran mész oda? ,,— Igen. Meg Kecskemétre.” — Sokat ülésezel? ,,— Sokat.” — És ez rossz? ,,— Nem is tudom.” — Hogyan lehetne elkerülni? ,,— Megsértődnek, ha az ember nem megy el. Mondta is erről egy francia nekem: »Mikor érünk rá mi gondolkozni?«”

Egy ideig még Bács megyéről beszélgetünk. Sok ottani embert ismer. És nemcsak a vezetőket, s nem is csak írókat, tudósokat. Hanem például azt a paraszt bácsit, akit „öreg barátom”-nak nevez, akivel levelezésben áll. (,,— Kerényi nem levelezett annyit Thomas Mann-nal, mint ő velem.”)

— Kecskeméti kapcsolataid is régiek, ugye?

„— Már harmincötben ott nyomták a Magyarságtudományt, amit szerkesztettem. Akkor ismertem meg a kitűnő Tóth

40