Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - Cigány népballadák
Üle vélök egy asztalhoz, Hallgatá, mint szólíták: „Tarts velünk, hej, Duncsila!” „Nem jöttem, hogy lakomázzam, Inkább jöttem, hogy csatázzam!” A sok zsivány, hogy ezt hallá, Pallosát mind megragadá. A Duncsila betegen Buzogányt fog igen bátran, S rontottanak rá vagy százan, Bizony mindnek fejét vette — Úgy indult a trónterembe. Hogy a császár megpillantá, Nagy örömre gyulladt nyomban, Asztalt állított legotfan, Nem volt fukar húsban, borban. Jóllakván a Duncsila hazatérült végre — Emígy szépen el is múlt nehéz betegsége. MENT AZ URLÁN MEG A BEZSÁN... Ment az Urlán meg a Bezsán. Bezsán hátra, hogy pillantott, Azon nyomban felkiáltott: „Ahaj, Urlán bátya, Nézzél csak hátra, Mi az a nagy esőfelleg-féle?” Urlán hátra, hogy pillantott: „Ahaj, Bezsán bátya, Nem is esőfelleg-féle, Nem is felleg: tatár sereg! Fogd a lovad kötőfékre, Ne ugorjék könnyen félre! Ha a dombig elérhetnénk, Bizony, meg is menekülnénk.” Értenek a dombra, Hogy az Urlán felkiálta: „Hej, Bezsán bátya. Bírod-e majd nélkülem, Amint bírnád énvelem?” „Fogom bírni!” Kérdé a lovát: „Hej, te, jó lovam! Bírod-e majd kivénhedt korodra, Amint bírtad ifjúi korodba?” „Ahaj, gazdám, mikor ifjú voltam, Húsom, mint a tajték, lágy volt, Csontom, mint a velő, mállott — Ehejt pedig megvénülvén, Húsom kemény, mint a kötél, Csontom pedig, mint az acél! Mit elbírtam ifjúi koromban. Hétszeresét bírom annak mostan. Annak végett megmondom azonban: Aludni kelt kedvem.” „Aludjál kedvedre!” — Fejét ő is lehajtá a hantra. Aj, a felleg, tatár sereg Köröskörül körülvette őket, Mint a fű s a lomb. A Bezsán meg így kiálta: „Hallod-e te, Urlán bátya, Ahány csak volt, mind levágva —, Egy maradt csak hírmondóul, Azzal el nem bírok.” Urlán akkor felpattana: „Ahaj, bátyám, jó Bezsán, Nyílvesszőim ideadjad, Fejedet meg félrehajtsad, Mert a szemem homályos már, Mert a lovam megsántult már.” Nyilát Urlán mind kilövé, Míg a tatárt is meglövé, Homlokán át agyonlövé. Azzal lóra pattantanak, Útjukra is indultának, Emígy pedig minden bajtól megszabadultanak. CICA-MICA, FELESÉGEM . . • Cica-mica, feleségem, Merre jártál tegnap éjjel, Hosszú, sötét, elmúlt éjjel? Bizony az volt, édes uram, Szeretőm, a karcsú, délceg. Kivel magamat jól érzem! Bemegyek én a kocsmába, Kikérek egy fél pálinkát, Belémgyullad a pálinka. Hej, pedig a jó mulatság Megér nékem ötszázezret, Annyit is, hogy el is vesszek! Cica-mica, feleségem, Ablakodat ki zörgette, Melyik legény, karcsú, hetyke? Be sem megyek a kocsmába, Hordják a bort literszámra, Hordják a bort a pincérek. 27
