Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - Galambosi László: Menyasszonytánc (vers)
GALAMBOSI LÁSZLÓ MENYASSZONYTÁNC Fakupákon aranycsengő, selyemkendő körbejár. Kőre omló bodzafelhő alatt páva, csillagár. Menyasszonytánc, csipkehajó tüzén ünnep: vashalál. Láncot-ugró orra kék, forognak vén kőekék. Rézalmában rézfogak, kriptapócon csontkobak. Sámán köntös nyírfa ágán, mész-alagút holtak hátán; kongatják a sírokat. Pisztoly lökte kéjre testünk, kútkáváról lángba estünk. Szögágyra teperve csípőnk tiltó kelyhe; madarat fojt, ónedény az este. Sascsőr pönget ezüst-léket; jácintfejű kiscsibéket kötényünk nem hívogat. Kosszarvak: nagy gyémántkések, őzlábszárak: bársony-lécek tornyozzák a sírokat. Üvegtemplom, jászolkötél! Gyolcshomlokú szirtre nőttél, simogat hullt falakat. Bezár halas idő árnya rejtőzködő suttogásba; köddé kékül fénylakat! Hamukúp a fakupákon, aranycsengő körbejár. Bukdácsol bő csipkehajó; menyasszonytánc: vashalál. Lila vér a kígyók torkán; jégharangok bonganak. Gyökérgyilkos aszálykendők hánykódnak: kőmocsarak. Vőlegényfej: fakó függés. Sámánköntös el ne hagyj!
