Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - Goór Imre: Versek
GOÓR IMRE . .. az ügyeskedőkre, lóhát-vitézmód-megmaradot- takra nem; a kényszer áldozataként harcban halt katonákra gondolok, akiknek élete, becsülete nem maradt; hacsak nem hozzátartozóik emlékezetében. (1945) Borítasz jajongó éggel, árasztasz keserűséggel, fiam, én szerelmem! Szólongatom, jaj, jaj, tested-szaggató hajnal tanúit keservemben. SIRATÓ — Mentve magát kitépett hősök vetélőjéből téged életed ellen, jaj, ki kötözött meg, milyen elme rendelt idegen-védelemre életed ellen? Jaj, kicsi fiam, hogy hagyhattalak én rohanó folyók áradatára, menekülőkre, zabolátlan, tajtékos paripákra, tisztekre, csapatokra, katonákra, mért is hagytalak én? Ágyúk mellett tüzes madarak szárnya csapkod, halálvirág fekete sziromszárnya csattog, halálvirág ujjongva szárbaszökken; ágyúk mellett poklok tüze eléget, kicsi fiam, jaj, kicsi fiam, téged mért is hagytalak el? Testedet osztó hajnal tanúit hívom jajjal, szólítom keservemben. Lövedékek lángbokra véreddel fröccsen az égre, sudárfa-törzsed, perzselt gerinced menekül vijjogó szélbe, kék-eres gyökerek, karjaid, tőből kiszakadnak, beleid habos kötelei tekerednek, ágakba akadoznak, megszaggatott szerveid a földbe áznak őszi esőkkel, jaj, fényes szemeid napját jég töri, jaj, jaj, gyöngyfogaid pattogva-hullva, homlokcsontomra verődnek, halálodban anyád hogyan lehetnék,
