Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - SZEMLE - Kelényi István: Galambosi László: Á kőliliom vára - Szakolczay Lajos: Ozsvald Árpád: Galambok szállnak feketében
adatát vállalja, kiegészítve azt néhány esztétikai gondolattal. Ha valóban csak ennyit tett volna, akkor is nagy jelentőségű lenne ez az életút és életmű egészét áttekintő tanulmány. Azonban sokkal többet nyújt. Az olvasó előtt feltárul a kor, melyben Bartók élt és dolgozott, kirajzolódik Bartók emberi és művészi portréja, zeneszerzői, népzenekutatói, előadóművészi és tanári tevékenysége. A szerző jóvoltából bepillanthatunk a művek (szinte valamennyi mű!) keletkezésének körülményeibe. A három elem — a történeti-leíró, az esztétikai-értékelő és a strukturális-elemző — egyensúlyát sikerült Újfalussynak megnyugtatóan megteremtenie, bár a szakember vagy a zeneelméletben jártasabb laikus a harmadikból talán valamivel többet is elbírt volna. Ezt némileg pótolná, ha az elemzéseket helyenként egy-egy kottapéldával tenné szemléletesebbé. A könyv erényeihez tartozik a jól válogatott és helyes mértéktartással közzétett idézetek, szemelvények beépítése a szövegbe. Feltehetően sokan kedvet kapnak, hogy az idézett írásokat, tanulmányokat eredetiben is elolvassák s ezzel Bartók művészetét egyes részleteiben is mélyebben megismerjék. Ezt segíti elő a könyv függelékében közölt gazdag, bár így is csak az anyag töredékét felölelő irodalomjegyzék. Az első kiadásnál gazdagabb műjegyzék és diszkográfia (Denijs, Dille, Szöllősy András és Somfai László összeállításában) egészíti ki a kötet anyagát. Az utóbbiakat olvasva őszintén sajnálhatjuk, hogy a külföldi felvételek s az idegen nyelvű írások jelentős része ma még hozzáférhetetlen a magyar közönség számára. KÖRBER TIVADAR GALAMBOSI LÁSZLÓ: A kőliliom vára Zrínyi száz évvel írta dédapja halála után „Szi- geth” históriáját. Alapgondolata, a magasztos példa mutatása, a török elleni küzdelem dicsőítése és méltó emlékállítás dédapja vitézi sorsának. Művészete, hősi realizmusa a kötelező epikus és barokk elemek használatával együtt, vagy inkább annak ellenére korának is pajzsos tükörképe. Galambosi László „Zrínyiásza”: A kőliliom vára, 300 évvel későbbi keletű. Az 1966-os emlékpályázaton díjat nyert munka, ezzel a hatalmas örökséggel küzdött meg. A költő Zrínyi születésének 350 éves évfordulójára három rokon témájú „hőskölteményt” fűzött itt egy könyvbe: harmadik kötetébe. Műve nem eposz, de megőriz néhány motívumot annak kelléktárából, itt-ott némi rokonság is kimutatható elődje munkájával. Az urát dicsőítő török ifjú éneke nála mint Vándor Gyermek dala tűnik fel, itt Zrínyi dicsősége kél „jajongó-húrú kobzán”. Halul bég beszéde is é rokonítást igazolja, hogy csak a szembetűnőbbeket említsem. Galambosi elbeszélő költeménye méltó az összevetésre. Van benne korunknak is imponáló a Szigeti Veszedelemből kölcsönzött mottójában is hangsúlyozott „emberség-vitézség” magatartáspélda. ízig-vérig lírikus hazaszeretet-vallomás ez, víziószerű látomásokban megfogalmazódva. Hasonlatrózsák csokra e könyv, szürrealisztikus nyelvi örvénylésekkel, archaikus szépségekkel. Képvirágainak kontúrjai, vonal- vezetése régiesen és modernül hatnak egyszerre. Jellemezze a költő modern archaizmusát egy harcot eufemizáló kép: „Dübög a föld, a Mindenség ütőin föl-le szálldos, fölötte zajtalan forog a mélykék csillagvánkos. Isten alszik, száján csorog virágtól fényes nyála, bolygó-szörnyei kicsapva gyilkoló pusztaságba.” A másik két mű: a Viharok testvére is nemesfémveretű Zrínyi-plakett, a Tüzet fújó csillag Eger fényét, Dobó arcélét villantja fel, méltó medalionpárja. Zágon Gyula illusztrációi kissé a versek érzelemgazdagsága mögött maradnak. Mindig egy-egy naturálisán megfogalmazható mozzanatot rajzol meg. Galambosi költészetéhez illőbb a szimultán grafikusi látásmód. A szép kiállítású kötet a Szigetvári Tanács gondoskodását dicséri. KELÉNYI ISTVÁN OZSVALD ÁRPÁD: Galambok szállnak feketében Ozsvald Árpád gyűjteményes kötete egyben fejlődésrajz is, egy olyan ötvenes években indult költő pályaívének tökéletes szemléltetője, aki az azóta eltelt időszak változásait nemcsak lírájában követi nyomon, hanem mintegy összefoglalva a vele együtt indult pályatársak költészetét, a „harmadvirágzás” alkotóinak útját is főbb vonalaiban rajzolja. A „kevesebb verset, több költészetet” Fábry Zoltán-i útmutatás — ha nem is mindjárt az elején — a csehszlovákiai magyar költészetben lassan éreztetni kezdte hatását, s még olyan alkotók esetében is, mint Ozsvald, törvénytevő erővel bírt. Éppen az ő beszűkülésétől félve írta Fábry a Három fiatal költő (1954-) című antológia Ozsvald-verseivel kapcsolatban: „Tágítani kell a kört, szemet, fület másra is szoktatni, az egyenletes lélegzést itt-ott gyorsítani, szaporázni.” 92
