Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - Ljubomir Levcsev: Versek
LJUBOMIR LEVCSEV ÉN ÉS AZ ÁLMAID Kérlek, rólam többé ne álmodj I Csak nem akarsz meggyőzni arról, hogy én vagyok egyidejűleg a lovag, a halál és az ördög? Azt mondod, futottam a parton. Szomorú voltam. Sokat nevettem. Virágot vettem és egy halnak ajándékoztam. (Istenem, milyen szörnyű butaságok!) Körülbelül amikor hazajöttem az ügyeletről és igyekeztem visszaemlékezni, kikapcsoltam-e a villanykályhát... ... azt mondtam a hercegnőnek: — Ne félj, csak egy kő gördül a hegyomláson. — De ő sálba burkolta mellét és továbbra is odafigyelt... HAJÓTÖRÉS 1 Vigyázz, nenogy fel rázzon a szél, ha az alvástól kihevül tested s leszel egyedül, ha álmodol csillámokat és csókokból három füzért. Vigyázz, nehogy felrázzon a szél. Kiszaladsz a fedélzetre, és megtámadnak a hidegen kéklő árnyak, és hirtelen megérted, hogy ez a leghétköznapibb erkély. Kinyújtod kezed, hogy kioldd a mesebeli vitorlákat, és megpillantod feje fölött a kimosott ruhák sorát — fehéren vicsorgó állkapcsot, becsukódhat minden pillanatban. A hercegnő így szólt: — Mégiscsak járnia kellett ott valakinek, hogy legördüljön az a kő! — Megcsókoltam a csípőjét és lagymatagon így tréfálkoztam: — Biztos az járt arra, amiért földünk ellaposodik. A hegyek a völgyekbe hullnak. És a folyók feltöltik az óceánokat. És ha így megy, néhány milliárd év múlva tökéletesen lapos lesz minden ... Körülbelül amikor már levetkőztem és felhúztam az öreg vekker-dobozt... a hercegnő így felelt: — Nekem meg úgy rémlik, hogy kémkednek utánunk. Félek! — Körülbelül amikor lefeküdtem . .. Te belémlőttél és a hercegnőbe és a harmadik golyóval a szívedbe Fentről pedig zuhogott a vízesés . (Majtényi Zoltán fordítása) Ugrasz, hogy megmentsd a csattogó röpülni akaró lepedőt, de a szél túloldalon karmába vette dühödten. Fölágaskodsz, ott ring a melled a város fölött, akár a lámpa, és vagdalja a korlát hasadat vakrozsdás kardjaival. Félek, elrabol téged a vihar, lepedőd elröpít, mint fölkapott halat a sirály, lebegsz az égben, a tetők, mint bálnafejek, szökőkutakat fújnak a füstből, és elérnek a rikoltások: Parázna!
