Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Vera - Berkovits György - Fóti Péter: Szabolcsi tetők
Változatlan ranglétra A falvakban több tényező befolyásolja az emberek rangját; így például: a gazdálkodási hírnév (fel- szabadulás előtti módosság), a tsz-hierarchiában elfoglalt hely (gyalogmunkás, elnök), a háztáji bevétele, a takarékbetétkönyv, a ház nagysága, külső csinossága, a motor, az autó, költekezési lehetőségek stb. Az árvíz csaknem teljesen elmosta ezeket a különbségeket. Az emberek hasonló szintre kerültek. Törekszenek-e a régi különbségek visszaállítására? Az adóbevallás és adókivetés a rangkülönbségek csaknem pontos tükörképe. A jánkmajtisi presztízs-hierarchia alsó fokán áll a Kozma család. íme az adóhivatalból szerzett információ: „Kozma János, Béke utca 4. — házadó: 50 forint, községfejlesztési hozzájárulás: 50 forint. Összesen: 100 forint.” A 88 éves Kozma János 82 éves feleségével egy 78 éves ősi házban lakik. Az árvíz elvitte a szobát — a tetőt gerendák támasztják meg —, az öregek a konyhába szorultak, itt zajlik az életük. A házaspár havi bevétele 340 forint, ebből Kozmajános 300 forintot kap, feleségére 40 forint jut. A bácsi 1953 óta nem lát és mozgásképtelen. Építkezni nem tudnak. Most már eldöntötték, hogy a lányukhoz költöznek. Özvegy lányuk T—5-ös típusú most felépülő házában, az unoka és férje mellett, az idős házaspár is otthont kap. Együtt lesz az egész család. Kozmáék 10 ezer forint segélyt kaptak, ezt azonban temet- tetésükre teszik félre. November harmadik hetében költöznek lányukhoz, ekkor házukat lebontják. Kozmáék presztízse változatlan, — özvegy lányuk erkölcsi tekintélye emelkedik, anyagi helyzete romlik. A jánkmajtisi presztízs-hierarchia alsó fokán áll Rostás Bálint és családja is. íme az adóhivatalból szerzett információ: „Rostás Bálint, Arany János utca 8. — házadó: 50 forint, községfejlesztési hozzájárulás: 50 forint. Összesen: 100 forint.” Még nincs öt éve, hogy Rostás Bálinték Jánkmajtisra jöttek más vidékről. Megvettek egy házat 25 ezer forintért, berendezték. A férfi Fehérgyarmaton dolgozik a terményforgalmi vállalatnál, 2100 forint a fizetése. Két kisgyerekük van, az asszonynak beteg a lába, nem dolgozik. A házuk megrongálódott, de nem bontották le az utasítás ellenére sem, nem tudták, hogyan vállaljanak ekkora terhet a nyakukba, mintegy 150 ezer forintos adósság. Végül határoztak, de a ház már csak tavasszal készül el. Semmit nem akarnak azonkívül, hogy legalább olyan kényelmes és otthonos legyen, mint a régi volt. Nem mintha ők nem szeretnének jobban vagy szebben élni, mint eddig, és főleg az asszony — aki a szomszédoktól csak megtudja, ki hogy áll — felpanaszolja a sorsát. Az ő gondja nem a kerítés, hanem az, hogy a részlet mellett miből fogja gimnáziumba járatni a kislányát. Csak elnézte, hogyan fordult a nagy teherkocsi kétszer is egy-egy rakomány vadonatúj bútorral, az ÁFÉSZ elnökével a tetején. Ros- tásékat csak a közvetlen szomszédságuk ismeri. Ők maguk inkább csak a náluk tehetősebbeket. Ranglétrán a helyük változatlan. A jánkmajtisi presztízs-hierarchia élén Petróczi György egyéni gazda és családja áll. íme az adóhivatalból szerzett információ: „Petróczi György, Ady Endre út 24. — házadó 90 forint, föld után: 600 forint, községfejlesztési hozzájárulás: 300 forint, gyümölcsös után: 510 forint. Összesen: 1500 forint.” Petróczi György jánkmajtisi gazdának betonalapú háza volt, nem dőlt össze, de megrongálódtak a falai. Lebontotta. Á volt ház udvarán álló terményraktárt alakította át szobának, ott lakik feleségével és két kisgyerekével. Sokáig gondolkozott, milyen házat válasszon, végül a 3-as típusú, — 198 ezer forint értékű — mellett döntött. Elsősorban azért, mert ilyen kevés épül a faluban, nem tudják megfizetni és dolgozni sem akarnak vele annyit, amennyit ő vállal. Az építkezést későn kezdték, de ő meg is kérte a kivitelező Április 4 Ktsz-t, hogy ne fejezzék be, majd tavasszal, akkor viszont nála kezdjék. Addig szerez faanyagot, és még több pénzt a mellé, ami máris a takarékban van, maga akarja föltenni a tetőt, hogy díszesebb legyen, s munkája árát levonják a törlesztésből, és biztosra akar menni. Úgysem szárad az ki, már lassan tél van, csak a szép bútor is tönkrement volna, ha most beköltöznek, majd tavaszra, s hogy semmi hiba ne lehessen, egykori csűrjét felajánlotta az épitő Ktsz-nek raktárként. Petróczi György a tsz-ben dolgozott, de személyi okok miatt, „az ismerősöknek adták a jobb munkákat, amivel keresni lehet”, otthagyta, és 2400 négyszögöles almáskertjében egyénileg gazdálkodik, öt-tíz napszámos segítségével. Olyan ház, mint az övé, ha még öt volt a faluban, aki arra ment az úton, nem állta meg, hogy be ne nézzen. Akkor vett új bútort 16 ezer forintért. Lássák, ő nem koldus a tsz nélkül sem. Felesége is dolgozik, 1800 forintot keres, az almásból pedig jó termés esetén 50—60 ezer forint is jut, a tsz-elnök szerint a kétszerese. Petróczi György nem elégszik meg azzal, hogy új háza olyan szép legyen, mint a régi, még szebbet, különlegesebbet akar. Díszes, betonoszlopos kerítést, mert különben nem mutat a lakás, van akik megelégszenek a léckerítéssel, sőt vannak olyanok is, akiknek a megélhetésre sem telik, de ő nem tartozik közéjük, más fából faragták. A kerítés ötvenezerbe kerül, de megéri, az ablakokat megnagyobbíttatta a házon, hogy redőnyt szerelhessenek fel, a teraszt kiszélesítteti, és üveges verandát csináltat belőle, a nagyszobába magas, fehér szárnyasajtók nyílnak majd. Igaz, hogy mindent összevetve talán még 100 ezer forintot rá kell költenie, de majd többet dolgozik, addig nem fog nyugodni, míg ezt a célját el nem érte. Az őszi este ködös sötétjében, a féldeci mellől hazafelé tartva is mindenki tisztelettel, előre köszönti. Hogyne, hiszen a régi szép lakásban is sokszor rendezett baráti összejöveteleket, mert megtehette, nem volt szégyelnivalója. Á ranglétrán elfoglalt helye változatlan. 43
