Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Vera - Berkovits György - Fóti Péter: Szabolcsi tetők
AZ EMBEREK A HOLNAPRA KÉSZÜLNEK A jánkmajtisi presztízs-hierarchia csúcsán Kerekes Tibor építőmester és családja áll. íme az adóhivatalból szerzett információ: „Kerekes Tibor, Béke utca 2. — házadó: 2228 forint, gépjárműadó: 720 forint, községfejlesztési hozzájárulás: 3818 forint, jövedelemadó: 19 759 forint. Összesen: 26 525 forint”. Jánkmajtis újjáépített házai közül bizonyára a legszebb Kerekes Tiboré. Az építőmester az árvízi tragédia nélkül nem építkezett volna, bár már korábban megtervezte új házát, a tussal kihúzott rajzot keretben a régi lakás falára tette. Saját házát június elején kezdték építeni, egy hónap alatt elvégezték a munkát, a Kerekes-ház állt először Jánkmajtison. Két bejáratú a ház, észak-nyugati oldalán van a főfeljáró, a házat elölről betonkiugró díszíti, ettől jobbra kis veranda található, a verandából lépünk a konyhába, amely parkettás, a konyhából nyílik egy szoba, 19 négyzetméteres, aztán egy kis folyosóra jutunk, itt van a hátulsó feljárat, a folyosóból nyílik a másik szoba, a W. C. és a fürdőszoba, valamint az éléskamra, innen a nyári konyhába lépünk, a nyári konyha előtt szabad teraszt látunk, alatta zöldséges pince húzódik meg. A ház alatt garázs van, benne Moszkvics 408-as gépkocsi, egy motorkerékpár, az etázsfűtés kazánja és egy elektromotor a vízszivattyúzáshoz. A padlástérben egy szoba erkélye látható. A ház 130 négyzetméter alapterületű, az építőmester szerint ez nagy méret. Kerekes elmondja, hogy valaki a kerítésére festette: „Álomvilla”. Arra a kérdésre, hogy mibe került a háza, választ nem ad. Amikor 400 ezer forintra becsüljük, kétségbe vonja az értékeléshez szükséges szakismeretünket. Többszöri visszakérdezés után a következőt mondja: „Annyi fáradság van ebben a házban, hogy nem adnám félmillióért sem.” Aztán kihangsúlyozza, hogy a lakás tisztességes alapon készült. Az építőmester Jánkmajtison 14 árvízsújtotta házat épített újjá — a sajátján kívül. Kerekes Tibor 27 éves, nős, párttag és munkásőr. A ranglétrán elfoglalt helye változatlan. Jánkmajtis vezetői fáradtak, sokat dolgoztak: az árvíz nagy próbatétel volt a számukra. Egységes megyei értékelés szerint az elöljáróságok tagjai állták a sarat. A községben más a vélemény: a segélyek megállapítása, gyakori változtatása, a nem ritka tehetetlenség rontotta a vezetők és az állampolgárok kapcsolatát. Az „árvízi végrehajtó bizottság” nem szívesen vállalná tisztségét a következő időszakra, de lehet, hogy erre nem is kerülhet sor, mert a közvélemény ellenük van, már kortesek is szervezkednek. Hivatali tekintély Még miért csökkent a községi vezetők tekintélye? Mert sok panaszra kellene határozottan és a panaszos számára megnyugtatóan válaszolni. Nézzünk egy rövid panaszlistát: A padlásdeszkára nádszövet helyett nádpallót tettek, ez rosszabb, a lakók munkáját olcsón számolták el, negyven mázsa mész beoltásáért 80 forintot kaptak, pedig ez a feladat egy ember két-három munkanapját kötötte le, a redőnytok kilátszik a falból, Gyöngyösi Miklós bejelentette, hogy a kisszekeresi tsz építőbrigádja nem fejezte be a munkát, Albert Sándor lónyai kisiparos felhúzta a falat, aztán otthagyta, a tűzoltóparancsnok jelenti, hogy több kéményt belülről nem vakoltak be, és ez tűzveszélyt jelent, hullik a vakolat, a nedves falak gyöngyöznek, a fehérnemű átitatódik, a padlók vizesek, rohadni fognak, vagy 30 százalékukat jövő tavasszal ki kell cserélni stb. Gyakran nincs a községi vezetők kezében a megoldás, ezért is csökkent tekintélyük. Hátrány és előny Az emberek gondolatát és cselekvését hónapokon át kitöltötte a tragédia: menekülés-félelem, utánjárás-aggodalom, építés-várakozás — nem maradt energia tragédián kívüli, utáni gondolatra, cselekvésre. Aztán tető került a házra, az ember átlépte az új küszöböt, megkönnyebbült, agyában, idegrendszerében visszaszorult a megrázkódtatás hatása. Az addig kötött figyelem felszabadult. A rá- döbbenés pillanata ez, az eddig elhessegetett gond kitörése: mekkora teher nehezedik a vállára, az adósság hogyan határozza meg a következő évtizedeket — most már mindenki számot tud vetni önmagával. A termelőszövetkezeti parasztság számvetését készítettük el. A példa a fehérgyarmati járás, a következtetések az egész árvízsújtotta területre kiterjeszthetők. A járásban 12 ezer ember foglalkozik mezőgazdasági munkával, tehát 12 ezer két-, háromtagú család él a gazdálkodásból. (A járás lakossága: 50 ezer.) A terület 25 termelőszövetkezete fizetésképtelen, óvadékból él: nemcsak a vetés, az állatállomány, az épületek egy része pusztult el, de a talajszerkezet is megváltozott, az őszi munkáknál már hat-hétszeres feladatot kell elvégezni, mint más években. Az állam szanálja ezeket a gazdaságokat, a veszteség egy részét megtérítik, másik részét hitelként biztosítják. Az állam a tagok kétéves átlagjövedelmének 80 százalékát fedezi, azaz, amíg 1969-ben az egy 44
