Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - MŰHELY - Mester László: Körüljárva Macbethet
JHeite* Jláizló ^Műhely Körüljárva Macbethet Beszélgetés Udvaros Béla rendezővel Elmúlhatatlan a színház világában is a vita: mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk? Ki a fontosabb: az író vagy a művet életre keltő művészek? Nevetséges kérdés. Összetartoznak, szorosabban, mint a sziámi ikrek. Az írók néha berzenkednek: kiszolgáltatottjai a színháznak, kezére adva kényre-kedvre a rendezőnek és a színészeknek. Talán emiatt születnek a könyvdrámák. A rendezők néha megkísérlik elszakítani a színházat az íróktól. Tavaly Svájcban tartottak egy fesztivált, ahol olyan darabokat mutattak be, amiket senki sem írt, csak rendezett. A közönség, még a sznob is józanabb, mint némely begőzölt színházi „úttörő”. A fesztivál unalomba és közröhejbe fulladt. Az iménti kérdés azonban tüstént megtelik élettel és valóságos tartalmakat hordoz, ha így tesszük fel: tehet-e hozzá, mit és mennyit a színpad művésze a megírt darabhoz? Van-e joga a maga képére formálni? Értelmezheti-e, játszhatja-e a saját ízlése, felfogása szerint? A Budapesti Katona József Színházban kettős szereposztásban fut az év eleje óta Schiller Stuart Máriája. Ugyanabban a darabban ugyanazt a szerepet, Erzsébet királynőt, tökéletesen ellentétes felfogásban játssza Mezei Mária és Pápai Erzsi. Mégis mindkét Erzsébet kitűnő a maga nemében. A dráma a legelevenebb műfaj. Varázslatos műfaj. Minden bemutató, minden előadás újjászületés .. . Ha ezer élete van, ki élné le egyformán valamennyit? Nem igyekeznénk-e mindannyiszor tanulni az előzőből, nem kísérelnénk-e meg mindegyiket újrakezdeni és másképp folytatni? Mi jogon követelhetnénk tehát a színpad művészétől, hogy ezeregyedszer ismételje ugyanazt? Februárban játszották Kecskeméten Shakespeare Macbethjét. Az előadást Udvaros Béla rendezte. ■k — Kecskemét színházának egyik legbiztosabb háziszerzőjévé vált Shakespeare. Nagyon örvendetes, mert a világ színházai modern és klasszikus hazai bemutatóik mellett erejüket igazán mindig a Shakespaere drámák előadásában mutatják meg. Kecskeméten az államosítás után először 1957-ben játszották az Othellót, Németh Antal dr. rendezésében. Címszereplője Bicskey Károly volt, és az előadás mondhatni európai szintű, nagy jelentőségű esemény lett. A hazai Othelló előadásoknak talán legkiválóbbja. A „Le Theatre dans le Monde” című világszínházi folyóirat képekkel illusztrált beszámolót közölt róla. 1959-ben a Szentivánéji álom című mesés vígjátékot szintén Németh Antal rendezte, most is érdekes, izgalmas felfogásban. A főszerepekben: Oberon — Dobák Lajos, Titánia— Dévay Kamilla, Zuboly — Tánczos Tibor és Puck — Galambos Erzsi. 1960-ban folytatta sikeres útját Shakespeare. A Vízkeresztet Lovas Edit rendezte. A főszerepet, Violát Galambos Erzsi játszotta. 1962-ben került színre, szintén Lovas Edit rendezésében, a világ talán leghíresebb szerelmi tragédiája, a Rómeó és Júlia. Júlia szerepében Dévay Kamilla felejthetetlen alakítása vált maradandóvá, Rómeó szerepében pedig Pathó István és Perlaki István egyaránt sikert aratott. I 964-ben amikor a világ Shakespeare születésének 400. évfordulóját ünnepelte, színházunk Seregi László rendezésében a Coriolanust mutatta be — hazai színpadon soksok évtized után először — Bárdi Györggyel a címszerepben. 1965-ben a Makrancos hölgy következett, Lovas Edit rendezésében. Makacs Katát Szegedi Erika, Petruchiót pedig Szilágyi Tibor akkor végzős főiskolás játszotta felejthetetlen sikerrel. 1966-ban Pétervári István rendezte a Sok hűhó semmiért című tündéri vígjátékot, tündéri előadásban. Nagy sikerét a televíziós közvetítés is bizonyította. Főszerepekben: Dévay Kamilla, Baracsi Ferenc, Moór Mariann, Schwetz András és Fekete Tibor. S végül 1967-ben én rendeztem Shakespeare hattyúdalát, a Vihart. Szerénytelenség nélkül mondhatom, igazán szép és maradandó emlékű előadás volt, Perényi László játszotta Prosperot, a varázslót, nagyszerű alakítást nyújtott. Kitűnt még Moór Mariann, Szilágyi Tibor, Vetró Margit, s a két bűbájos clown szerepben Piróth Gyula és Schwetz András. 73
