Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Bata Imre: Veres Péter †
világteremtés egyszerre. Sajátos magatartásforma, mégis a verbum virtuális dimenziója. A lehetséges emberség, a lehetséges magyarság felépítve a történelmi, politikailag determinált gazdag valóságból. Mindketten a nyelvben vannak leginkább otthon. Veres Péter is nagybeszédű ember. Holott alkata szerint, mentalitásban éppoly csendes, hallgatag, mint hajdani pásztori társai. Idő telik, míg igazán megered a nyelve. Sok írást olvas, míg aztán kifogyhatatlan kezd hullani ajkáról a szó. Mert nem övéinek mondja szövegeit, övéiért beszél annyit. Az írásos műveltség szakítja fel lelkében a csönd-gátat, s el akarja nyelni a világot. Az öntudat szólal meg általa, a paraszti, s tanúnak jön ő is. Az egyetemes emberi szellemet szembesíti a Hortobágy mellyéki valósággal, és fordítva. S ebben a szembesülésben megelevenedik a természeti ember és életformája, megméretik a paraszti sors. Elmondása nem lehet rövid. Magyarázat szükséges és értelmezés. Ismeretlen viszonyokat és rengeteg tárgyi elemet kell feleleveníteni. Ami a maga egymás melletti csöndességében, nyugalmában, visszafogott feszültségében volt néma tenger, most hánykolódni kezd, most felmordul. Monumentális! Évszázadok némaságát, hallgatagságát törte meg a Veres Péter-i beszéd. Nem szószaporítás, nem fecsegés, a mondatok végtelen áradása, az epikának már-már feledett gazdagsága! Most, hogy elment közülünk a minden élők útján, sokan vannak, akik szentimentálisán azt tartják, nem lehet pótolni. Életében becsültétek volna így a szóval! — A holtakat pedig hagyjátok nyugodni. Igaz, hogy pótolhatatlan, de nem veszett el, mert műve köztünk maradt ... És sírja ránkparancsolja, olvassátok és vállaljátok. Fedetlen maradt a hátunk, de ha van tiszta beszéd szocializmusról, ha van magyarság-szerelem, ma is és holnap is — Veres Péter igéiben él elevenen. Forgassátok munkáit, szövegei legyenek a ti igazságra vezérlő kalauzotok! E jegyben csöndesen nyugszik majd a Kerepesi temetőben, Krúdy Gyula szomszédságában, messzi magányosan a hortobágyi ég felett, ki tudja melyik csillagon. BATA IMRE 9
