Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Kiss Benedek: Utak keresztje (vers)
KISS BENEDEK UTAK KERESZTJE TENYERÉBE VETT a langyos este mint szeplős lány szőke kiscsibét. Körémrajzik erős, lágy seregben cipőkoppanás és szívverés. Emlékek mind! most ismerjetek rám! védjetek mert kurtán földre rak! S most szánjatok: legyek gazdagabb, míg hazafelé bócorgok az utcán, fürtös neonlugasok alatt. MEGVALLATVA mi elérhető tengeren, földön, égen, megyek megálló és röppenő dolgok között kimérten, felhőkön potyautas vagyok, egyetlen dokumentem szemem, nézzétek hogy ragyog, és mentsetek föl engem. Be kell járnom mi bejárható, megfogni minden messzeséget, hogy összeálljon, s álljon a szó! Ember vagyok, tehát ítélek — zsigereim, vizslató iencsék szavakat, csókot szétbontanak, színekre szedik a legmélyebb estét. S a fényben maguk is fölbomlanak. DÖCÖG A SZEKÉR, a tengelyekre lovak tekerik föl az utat. Táj és idő szövődik egybe, fürge vetélő a gondolat. Te durva goblejn! Veronika-kendő! Életrajzunk vagy, te útszalag ! S mint a géz, végig vérlenyomat. A TENGERRŐL mit mondjak én — magáért sír az elvesző ember. Amíg legel a víz a dűnén, pásztorol a hold kerek szemmel. Hajdani számadók, csapott bojtárok gyűlnek körbe, pipájuk füstje mögül a csillag előparázsol — Néznek a tűzbe. Kiskunság! avarok, rácok, kunok, cigányok, bunyevácok, ködménesen mély rézkolomp! Kiszáradt, fehér lókoponya, birkakoponya, homlokcsont: Alföld! virágos csonttanya! FUTÓ, királynő, tolonganak az utak portábláin paraszt, ritter és báró — épül a sakk. Lelkünk tájait sanyargatják. Játszanak. Hát csak hadd játsszanak! Hej komák, végváriak, vegyük számba mi reánkmaradt: fillér, picula, fabula-ország! ÖKÖRHUGYOZÁSOS makadámok mellől meglépett a Jézus a rozzant keresztről. Nyárfák fuldokolnak, szárnyaik lógnak — hej sziszegő sovány libák, hol vannak a toliak! Virágzik a teamező. Hej, szöcskelábak! Szikes arcomon évelő kamilla-bánat. SZEMEM SZÜKÜL, zuhog rám az éj. Sárkánytüdők, lombos fellegek zizegnek és vörhenyes levél. Eső ver és rőt levél temet. Kávéscsésze és borospohár dúcorog az asztalon. Magam, kócsag forma ember vagy madár, csörtetek az éj bokraiban. Itt az éj, hát újra itt az éj! Harcsateste hűvös mint a sár. Farka megcsap: rebbenek, futok, kócsag forma ember vagy madár. ORDASODNAK fellegek, karmolódik életem. Körmük alatt üvegmeggy drága szeme kifreccsen. IQ
