Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - HORIZONT - Bán Ervin: Egy nyugat-afrikai hősköltemény
Bán Spain Egy nyugat-afrikai hősköltemény Afrikát nem a Földközi-tenger választja e I igazán Európától. Hiszen már az ókor emberei átjártak a tengeren, Afrikát mégis kevéssé ismerték. A közelmúltig emlegettük a „fekete kontinens” titkait, vagyis azt, amit a földjén látottakból az európai értelem nehezen tud megfejteni. Afrika és Európa emberi különbségeinek fő okozója nem a faj vagy a klíma, hanem a kronológia. A társadalmi fejlődésnek általunk ismert folyamata többé-kevésbé végbement Afrikában is, de hatalmas időbeli eltolódásokkal. Nem kétséges, hogy a kronológiai renden kívül is vannak jelentős különbségek, ezt magyarázza Ch. A. Diopnak az afrikanisták számára alapvető fontosságú könyve, L’Afrique noire précoloniale (Fekete-Afrika a gyarmatosítás előtt). A nyugat-afrikai epikus költészet azonban az európai és afrikai fejlődésnek inkább a hasonlóságait mutatja, bár jelzi azt is, hogy Afrika forróövi népei a mienktől nagyon különböző időrendben érkeztek a fejlődés elvileg azonos állomásaira. A kronológiai eltolódás gondolatából igyekszik magyarázni Szudán népi eposzait Lilyan Kasteloot, az UNESCO munkatársa. Bizonyítása jórészt a marxizmuson alapul. Ezt abból is észrevehetjük, hogy a műfajok létrejöttének magyarázatában Lukács Györgyre hivatkozik. Megkeresi a történelmi múltnak azt a szakaszát, amelyben Szudán hasonlított Nagy Károly Európájához. Ez az időszak a mi középkorunk legvégétől a gyarmatosításig tartott. A kronológiai eltolódás tehát 5—800 év. Szudán földjén akkor több nagy birodalom alakult; Ghánáról, Maliról az európai közvélemény is tud. Ezeknek a nagy területű birodalmaknak azonban nem volt egységes belső piacuk. A gazdasági szétforgácsolódás miatt hatalmasak voltak a helyi uraságok, s időnként megpróbáltak függetlenedni a központi hatalomtól. A király csak akkor tudta összetartani államát, ha fegyverei elég erősek voltak. A központi hatalom és a kiskirályok között állandó harc folyt. A nép a helyi hatalmak szolgaságában élt, de — mint a kora- középkori Európa jobbágysága — úgy tekintett elnyomóira, mint védelmezőkre. A nagyok dicsőségét dalnokok zengték. íme, a társadalmi talaj, amelyen a Chanson de Roland-hoz, a Nibelungenlied- hez és sok más, névtelen vagy bizonytalan szerzőjű európai nagyepikus költeményhez hasonlóan kisarjadhatott Szudán hősi epikája: a félig megszilárdult feudalizmus. A megénekelt eseményeknek mindig volt történeti hátterük, de a harcok főszereplői a dalnok szavaiban óriásira nőttek, mint Roland vagy Igor: az énekes csak úgy élhetett meg, hogy elnyerte a főúr tetszését tetteinek — vagy apja, nagyapja tetteinek — magasztalásával. A hőskölteményt nem írták le, szóban hagyományozták a következő korra, így az epikai anyag öröklődött, a szerző névtelen maradt — mint a primitív középkor Európájában. Hosszú idő telt el a lejegyzésig, emiatt minden hőskölteménynek több változata van. A dalnok-mesterség apáról fiúra szállt. Idegent ritkán fogadtak be a rendbe. így akarták megakadályozni a konkurrenciát, amely a feudális gondolkodás szerint a társadalmi zavarok fő oka. A feudalizmus erővesztésével Nyugat-Afrikában is elapadt a hősi nagyepika forrása, a régi történeteket azonban itt-ott előadják még. Kasteloot szerint jelenleg egy-két tucat tehetséges dalnok akad ma is Szudán földjén. Memóriájuk rendkívüli, állítólag tízezer verssort tudnak kívülről. Ghana és Mali mellett volt még egy nagy birodalom Nyugat-Afrikában: Szégu. Két nagy királya, Monzon és a fia, Da, az 1800 körüli évtizedekben uralkodott. Tetteikről egész eposz-ciklus szól, ennek egyik láncszemét adták ki nemrég francia fordításban Monzon és Koré királya címmel. A fordítás Amadou Hampaté Ba munkája. Tiékura Danté, Monzon király kedvenc dalnoka, a szomszédos Koré fejedelméhez, Dugához pártol. Monzon fia, Da, emiatt hadat vezet a szomszéd földjére, s Koré szállásának közvetlen közelében ver tábort. Eddig mintha harci tucat-történetet olvasnánk, amelynek számtalan változata él a primitív epikában, s amelyet Homérosz sokkal kulturáltabb változatban írt meg, Ám a cselekményben váratlan fordulat történik: az idős Duga fiatal első felesége, Szárán, meglátja Da királyfit, és halálosan beleszeret. „Hívta magához házának hét szolgálóját, hű bizalmasait, benső titkainak őrizőit, s magát kiszolgáltatni készen, hozzájuk így szólott: „Súlyos beteg vagyok, bajomat túl nem élhetem.” „Hogy keríthetett hatalmába, úrnőnk, tegnaptól máig oly vad betegség, hogy a haláltól kell félned?” „Szememen át jött a betegség. 79
