Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - HORIZONT - Bognár András: A sci-fi irodalom elmélete
sok egyszerű ember ma is tudatosan ismeri-e ezt a tényt, érti-e a jelentését!?) Ugyanígy: mindenkinek tudnia kell a jövőben, hogy az „élet” fogalmának nincs önálló jelentéstartalma, — még ha a macskát továbbra is élőnek nevezzük is. Tény az is, hogy a biológia forradalma olyan pusztító erőket ád az ember kezébe, amelyek mellett az atombomba rettenete eltörpül. Elvileg már ma is tervezhetők olyan vírusok vagy baktériumok, amelyek minden élőt elpusztítanak és gyakorlatilag nincs ellenszerük. Hogy ez a borzalmas lehetőség az emberek tudatába vésődjék és viselkedésüket is befolyásolja, azért a tudósok és az írók egyaránt felelősek. — Izgalmas feladat annak a problémának a boncolgatása, hogy a fizika vagy a biológia forradalma jelentősebb-e; melyiknek lesz nagyobb hatása az emberiség jövő életére!? És a múltba tekintve is fel lehet vetni hasonló kérdést: mi volt a jelentősebb a máig- fejlődésre: a tűz meghódítása (fizika), a kerék, ill. a tengelyen forgó kerék feltalálása (technika), vagy a növénynemesítés és az állatok háziasítása (biológia, agrártudomány). A tűz előfordul a természetben (tűzhányó, villámsújtotta fa), de kerék nem. Mégis az első „tűz csiholóját” tiszteljük jobban: helyet kapott a mitológiában is. — A tűz meghódításához bátorság kellett: az ismeretlentől való félelem legyőzése a kerék feltalálásához ragyogó ötlet; a növénynemesítéshez és az állatok domesztikálásához pedig munka: hosszadalmas és kitartó munka. Melyik az értékesebb? — nem lehet eldönteni. A három tényező együtt tette lehetővé valamikor a fejlődés meggyorsulásáz. A múltban játszódó fantasztikus regény témája lehetne a tengelyen forgó kerék feltalálásának a leírása; de talán még ennél is szebb feladat annak a folyamatos, közösségi munkának a megrajzolása, amellyel először nemesített búzát az ember, először fejte meg a tehenet, először nyergelte meg a lovat, először fogta igába az elefántot... A legizgalmasabb talán annak a vizsgálata, milyen lesz maga az ember a jövőben; olyan marad-e, amilyen ma, s amilyen már jónéhány tízezer éve . ..? — Az ember leginkább abban különbözik az állattól, hogy az életfenntartáshoz szükséges ismeretei nem öröklődnek, hanem valamiképpen tárolnunk kell őket, hogy utódaink számára is hozzáférhetők legyenek. Ez a tárolás jórészt még ma is a könyv és a könyvtár funkciója, — csak a legutóbbi egy-két évtizedben nyílt meg egy minőségileg új lehetőség is ismereteink elraktározására: információkat táróinak az elektronikus számítógépek is. Annak a felmérése, hogy ez az új lehetőség milyen hatással lesz az emberiség életére, fantasztikus regénybe illő feladat. De felvethetjük ezt az érdekesebb kérdést is: az információk nem-öröklődése az emberben szükségszerű-e? Elvileg lehetetlen-e a modern biológia eszközeivel létrehozni az emberben egy olyan mutációt, hogy a szerzett ismeretek öröklődjenek? Magát az embert érinti az a körülmény is, hogy az elektronikus számítógépek gyorsabban és pontosabban dolgoznak, mint az emberi agy, — de nincsenek ötleteik. Nem lesz-e valaha összekapcsolható az „élő” emberi agy és az „élettelen” computer úgy, hogy szerencsésen kiegészítsék egymást: pontosak és gyorsak, de egyúttal találékonyak is legyenek ... A mai technika egyre gyorsuló fejlődését is az ember és a computer valamiféle kapcsolata teszi lehetővé, de ez a kapcsolat még nagyon körülményes, — közvetlenebb, egyszerűbb megoldás igénye érik. A biológia és a fizika összekapcsolódása ragyogó eredményekkel kecsegtet e téren! De nemcsak ezen a téren! A tudományos-fantasztikus irodalomnak állandóan figyelmeztetnie kellene a füst és a zaj problémájára, amely városaink, sőt hovatovább falvaink életét is megrontja, egészségünket veszélyezteti. Az orvosok legjobbjai küzdenek a füst-keltette rák és a zaj-okozta idegbántalmak — az okozatok — ellen. De megtesznek-e mindent a tudósok és a tervezők, hogy az okokat kiküszöböljék? Figyelemreméltó jelenség, hogy az „élő” szervezet „működése” zajtalan: csendesen nő a fű és csendesen repül a madár... De micsoda füsttel- zajjal-porral jár egy ház felépítése, egy repülőgép vagy egy rakéta indítása.. . ! Egy jótollú regényíró megírhatná, milyen következményei lennének az emberi életre, ha közlekedő- és szállítóeszközeinket az „élők” energiájához hasonló „csöndes erő” mozgatná. Például úgy, hogy valamiféle szerves anyaggal (és esetleg még fénnyel) táplálkozó egysejtűek áramot termelnek s ez az áram hajtja gépeinket... Az sem kerülheti el a figyelmünket, hogy az „élők” birodalmában sehol sincs szerepe a keréknek, — s ma a modern gépekből is igyekeznek kiiktatni a forgó alkatrészeket. Nem lehetne-e megírni, mire fejlődött volna az emberiség a tengelyen forgó kerék ismerete nélkül? (Egyes délamerikai kultúrák ilyenek voltak.) Eljuthatott volna-e a mai fejlettség fokára, amikor már ismét a kerék-nélküliség hódít még a közlekedésben is: légpárnás járművek ... Az eddig felvetett néhány gondolatból is látszik, hogy a tudományos-fantasztikus irodalomnak nem kell szükségszerűen képzeletbeli űrutazásokkal szórakoztatnia-művelnie az olvasókat. Van feladat — igazi feladat! — magán a földön is elég. Más világok rajzába úgyis csak a magunk életét vetítjük bele. 78
