Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - HORIZONT - Bognár András: A sci-fi irodalom elmélete
Persze, aki jó fantasztikus regényt akar írni, annak tisztában kell lennie az alapvető tudományos tényekkel és elméletekkel. Sokszor — és joggal! — szemükre vetik az íróknak, hogy túlságosan szabadjára eresztik a fantáziájukat: elvileg lehetetlen keretben közük többnyire moralizáló fejtegetéseiket. Az írók ilyenkor azzal védekeznek, hogy túlságosan nagy a tudományos ismeretanyag: szinte áttekinthetetlen. Ebben azonban aligha van igazuk. Ha jól meggondoljuk, nem olyan nagy a ma tudományos forradalmat jelentő, elvi fontosságú fizikai és biológiai alapelvek-eiméletek száma, hogy az teljesen áttekinthetetlen lenne. Egy jószemű és türelmes író viszonylag rövid idő alatt tisztába jöhet velük. A fizikát századunkban a relativitáselmélet és a kvantummechanika forradalmasította. Gyakorlati eredményük a nukleáris energia és az elektronikus technika. Einstein, Planck, Bohr, De Broglie, Heisenberg, Schrödinger, Neumann,Wiener és mások igyekeztek közérthetően is megfogalmazni a gondolataikat, megmutatni az elméletüket kiváltó esz- méket-ötleteket. És ezekből az önvallomásokból gyakran az derül ki, hogy a később oly bonyolulttá vált teóriák ős-ideáját egy egészen hétköznapi megfigyelés, egyszerű rácsodál- kozás váltotta ki. — Az írónak tehát nem szükséges ismernie az elméletek teljes matematikai apparátusát, hogy a közelükbe kerülhessen, — de az alapelvekkel és közvetlen következményeikkel tisztában kell lennie. Hogy mi mindenre lesz felhasználható a nukleáris energia és az elektronikus technika, azon már törheti a fejét a regényíró: felmérheti a lehetőségeket, sőt ötleteket is adhat a tervező mérnököknek-technikusoknak. De nem függetlenítheti magát az alapelvektől: nem utaztathatja hőseit Naprendszerünkön kívüli világokba, mert nincs hozzá elég energia; — úgy látszik, hogy még a bármily tökéletesen felhasznált nukleáris energia is kevés. Sok sci-fi-író fantáziáját megragadta, hogy a relativitáselmélet szerint a közel-fény- sebességgel mozgó rendszerekben lelassul az idő. Utaztatják is űrhajósaikat majdnem-fény- sebességgel, s nem gondolnak arra, hogy ez energia híján elvileg lehetetlen. Az ilyen felelőtlen fantaszták ellen fakad ki Norbert Wiener, a kibernetika atyja: „A tudományos fantasztikum ma divatban van, s még komoly tudósok is foglalkoznak ilyen témájú regények írásával. Gyermekkoromban én is szívesen olvasgattam Jules Verne és H. G.Wells műveit. A tudományos-fantasztikus regények íróinak ők az őseik, de a maiak összehasonlíthatatlanul ügyesebbek, s könyveik sokkalta veszedelmesebbek. Az egyik veszély az, hogy a hatalomvágyat és az erőszakosságot korbácsolják fel az olvasóban, s ugyanolyan romboló hatásúak, mint a legrosszabb fajtájú gengszter- és piff- puff-történetek, vagy a legkevésbé sem komikus ,,comics”-ok. A másik veszély az, hogy a mai fiatalságban azt a tévhitet ébresztik, hogy tudományos fogalmakban gondolkoznak, pedig csak a tudományos-fantasztikus regények zagyva zsargonját használják. Egyetemeinken a legnagyobb nehézséget okozza azoknak a fiatalembereknek az oktatása, akik tudományos hivatást vélnek magukban felfedezni, mert szabad idejükben eddig még nem létezett romboló erőkről, rakétautazásokról, más bolygók életéről olvasnak regényeket.” (Matematikus vagyok. Bp., 1968. 241. I.) — Wiener véleményének a fordítottja is igaz: a jó fantasztikus regény alkalmas ismeretközlésre és erkölcsnemesítésre. Maga Wiener is írt science fictiont: „amikor nem érezte maga mögött a tudományos bizonyosságot, de szólni akart kora társadalmához.” A biológia alapelveinek a változása — a legmaibb mában zajló tudományos forradalom— sem felmérhetetlen, csak az alkalmazási lehetőségek látszanak még kimeríthetet- lennek. A legfontosabb felismerés — Kahane szellemes megfogalmazásában —: „az Élet nem létezik!” Azaz: az „élő” és az „élettelen” között nincs lényeges különbség: ez a két régi kategória véglegesen elvesztette jelentéstartalmát. Megdőlt az életelv-elmélet, amely sokáig — főleg Pasteur hatására — világnézet-alakító tényező is volt. Ma már nemcsak szerves anyagokat tudunk előállítani szervetlenből, hanem ismerjük az élet titkát: elvileg adott a lehetőség, hogy belátható időn belül tetszőleges növényeket és állatokat tervezhetünk. Hogy ennek milyen következményei lesznek majd az emberiség életében, azon ismét törheti a fejét a regényíró; — ma még csak a biológiai technika tervezésének és az elmélet világnézeti következményei felmérésének a kezdeténél tartunk. A sci-fi-irodalomnak persze nemcsak az esetleg lehetséges alkalmazási lehetőségeket kell elemeznie, hanem az emberek közkincsévé kell tenni az alapelveket is. Még ma is azt mondjuk, hogy „a Nap felkel reggel, lenyugszik estére”, mégis mindenki tudja, hogy a nappal és az éjszaka változása nem a Nap mozgásának, hanem a Föld forgásának a következménye. (És hány évszázadnak kellett addig eltelnie, míg ez a felismerés az emberek tudatában rögződött! Sőt: azt a kérdést is fel lehet vetni, hogy 77
