Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - HORIZONT - Bognár András: A sci-fi irodalom elmélete
Oiaq,uái cfautrás A sci-íi irodalom elmélete Minden kor minden embere érdeklődik a „fantasztikum” — vagy Lukács György szavával — a különösség iránt. Ez a „különösség” sokféle lehet, de rendszerint „emberfeletti”: vagy a tartalma, vagy a kerete-formája szerint. Emberfeletti erők irányították sors-kalandokba Homérosz hőseit; emberfeletti tűrő-erővel ruházza fel a középkori és mai mártir- irodalom a meggyőződésükért szenvedőket; s szinte emberfeletti logikával bogozza' ki a mesterdetektív is a krimi kúszált szálait. (Nem találtam jobb kifejezést ennek a mindenki által ismert tartalomnak a jellemzésére, mint ezt az „emberfelettit”.Azt akarom mondani vele, hogy a,,mindennapitól,a közönségestől erősen elütő; furcsa, a hétköznapok világába bele nem illő” — minden vallásos emberfelettire való utalás nélkül.) — Úgy látszik, hogy a teljes emberi élet szerves és szükségszerű része az a „fantasztikus” álomvilág ,amely a mindennapi munkában megfáradt figyelmünket más területen foglalkoztatja. Az ember nem élhet ébren-pihentető szabadidő nélkül, amikor éppen azzal foglalkozhatik, amivel akar. Harcolt is a megszerzéséért évezredeken át. És a már megszerzett szabad időt azzal tölti ki, hogy álomvilágot teremt magának, — vagy mások varázsolnak ilyent elé. Ilyen pihentető fantázia-játék a népmese is. Még a látástól vakulásig dolgozó régi cseléd vagy paraszt sem állta meg, hogy esténként vagy ünnepeken le ne üljön az agg mesemondó mellé, aki parasztból lett szabaditó királyfiról, ajándékot osztogató tündérről, kincsek rejtekhelyét feltáró törpéről, óriásokról és meglovagolható madarakról regél neki. Sajátos álomvilágot teremt magának az atomfizikus is, aki szabad idejében kutyaólat „bütyköl”, gyufaszálakból katedrálist épít, vagy tenyérnyi kertjében krumplit kapál. Már nem a sci-fi történetek birodalmába tartozik, hanem pontosan kiszámítható valóság, hogy belátható időn belül — amely semmiképpen sem több, mint két-három emberöltő — nagyon sok szabad idővel rendelkezik majd az emberiség egésze, vagy legalább tudományosan és iparilag fejlett fele. Sőt: a szabad idő kitöltése egyes országokban már ma is égető gond. A vezető szellemek érzik is: az embereket — főképp a fiatalokat — nevelni kell nemes időtöltésre, nehogy törve-zúzva vezessék le energiáikat vagy terméketlen semmittevéssel üssék agyon az időt. Eszményi hősök merész kalandjainak a bemutatása nemcsak arra alkalmas, hogy jóleső borzongást váltson ki az olvasóból—nézőből, hanem arra is, hogy bátorságra, őszinteségre, állandóságra neveljen, — sőt ismereteket is közöljön. — De ez már a sci-fi irodalom tudatformáló funkciója. Sok író arra használja fel a műfaj lehetőségeit, hogy erkölcsi önvizsgálatra készíteti olvasóit. Kétségtelenül kényelmes álláspont: egy másik égitesten élő értelmes lénnyel mondatni el, milyennek is látja az embert vagy emberi közösséget hibáival és jótulajdonságaival együtt — az író! Vagy: egy űrhajóban hosszabb időre szűk közösségbe zárni egy embercsoportot, s mintegy kísérleti lombikban vizsgálni a viselkedésüket. Ilyen környezetben tiszta típusok rajzolhatok, a hősi jellemvonások élesen kiemelhetők. (Probléma persze, hogy az ember nem olyan egyszerű, mint a legtöbb fantasztikus regény hősei. Az irodalomnak összetett jellemet kell ábrázolnia, — s mivel ezt a science fiction írói csak ritkán teszik, sokan nem is tartják klasszikus értelemben vett irodalomnak ezt a műfajt, inkább a ponyvához sorolják.) Az erkölcsi önvizsgálat sürgetése mellett a tudományos—fantasztikus irodalom ismereteket is közölhet. Műveltségünk legsúlyosabb gondja, hogy a természettudományok új eredményei csak nehezen és lassan mennek át a köztudatba: még a műveltnek tartott körökben is legalább ötven éves a lemaradás. Nem hinném, hogy ennek az a legfőbb oka, hogy túlságosan gyorsan fejlődik a tudomány — Marx György kifejezése szerint „gyorsul az idő” —, hanem inkább az, hogy a tudomány ma már nem az ember mindennapi szemléletére épít, hanem elvont nyelven — többnyire matematikai szimbólum-rendszerrel — fejezi ki magát. Vagy talán így is mondhatjuk: a mindennapi élet nyelve, az emberek nagy többsége gondolkodásának a kategóriái nem fejlődtek párhuzamosan a tudományokkal . . . A jól megírt sci-fi-regény segíthet a bajon, — játszva taníthat: izgalmas keretben közölheti a legfontosabb régi és új tudományos eredményeket. Az író lefordíthatja a mindennapi élet nyelvére a tudomány nyelvét, amennyiben az egyáltalán lehetséges. Munkájához segítségül hívhatja a tudóst is, aki ezáltal arra kényszerül, hogy megpróbáljon mindenkinek érthetően szólni. 76
