Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Mihály: Egy hét Madarason
Erről a lakodalomról beszél a falu. Mindenki minden részletét, minden várható fordulatát betéve tudja. Búcsú, lakodalmak, kocsma. íme a három nagy közösségformáló tényező. Telis-teli kigyomlálandó vadhajtásokkal. Hatásukat ma még alig ellensúlyozza a KISZ, kultúr- ház, sportélet. Azt hihetnék, talán a korszerű, kulturált szórakozóhelyek. Nem, mivel ilyen nincs Madarason. * A pult körül tízen-tizenketten lehetnek. Feltűnés nélkül odafigyelek. Ellopom a beszédfoszlányokat. Nem nagy témák kerülnek megvitatásra. Napi apróságok. Mégis: jelei egy adott szakaszú életfolyamatnak. Ha titkon magnóra vehetnénk, össze lehetne állítani az apró tört cserepekből a mai Madaras képét. Látom, hogy egy borotválatlan embernek az egyik asszony sört fizet. Mikor elmegy, kérdezem: — Ilyen jól megy magának? Sört fizetnek a nők? — Nem csak a nők, a férfiak is! — mondja nevetős rátartisággal. — Na! Csak nem maga a tanácselnök? — Nem. De én helyezem el örök nyugalomra őket. — Hogyan? Maga a hóhér? — Nem én. Több annál! — Nos? — Sírásó. — Értem — mondom — akkor azért fizetnek, hogy minél később helyezze el őket. — Hát, valahogy úgy. Aztán elmesél egy furcsa esetet. A KTSZ gyengén szögelte meg a koporsót és kiesett belőle a halott, amikor felemelték. Hozattak másikat, de nem segített neki senki. Ő dünnyögve a halottnak tett szemrehányást, hogy „ejnye, legalább te segítenél”. Meglátják mások, hogy itt beszélgetek, kíváncsi idegen, hát rendre közelebb jönnek. Panaszkodnak és zúgolódnak. Rosszak a boltok, sok árufajtát nem lehet kapni. Most éppen kerékpárgumi nincsen. Máskor nincs csavar, szeg, drót, zár stb. Valami mindig hiányzik. Ha kérik, kész a válasz: nincs. Vagy így: elfogyott. — Miért van ez, ezt mondja meg! Jön egy másik ember: — Én maszek vagyok. Ezért nem kapok árut. Meg akarnak ölni. Persze, könnyű annak, aki Baján van, vagy más városban. Kimegy a ron'cstelepre, fillérekért használható anyagokat vesz. De itt? Meg akarják ölni a maszekot — ezt hajtogatja. Valaki közbeszól: — Ne higgyen neki! A maszek a legnagyobb úr itt mostan. — Éhen halok, ha így megy — köti az ebet a karóhoz továbbra is a mester. Valaki elröhögi magát: — Akkor nem ihatsz majd húsz pohárral naponta. A maszek ráförmed: — Te csak hallgass, te kolhoz-tag: neked könnyű. Fizet a téesz. Valaki a fülembe súgja: — Ne higgyen neki. Mindig zúgolódik. Közben meg elinná az eszét is. Egy öregember közelebb jön: — Leülne velem egy kicsit? Van ideje, hogy meghallgasson? — Azért vagyok itt. — Akkor jöjjön! 52
