Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Őrjárat a „mellékes” körül
nyitják egyértelműen, hogy nem volt-e ismételt bérfelhasználás, sem azt, hogy volt-e kettős bér-kifizetés.” Még furcsább —és a ktsz-nél uralkodó állapotokra szélsőségesen jellemző eset, ami egyik vezetőségi taggal történt. (Jól figyeljünk itt a dátumokra.) Ez az ember s még egy másik 1968. október 15-én helyszíni szerelésre kötött munkaszerződést azzal a termelőszövetkezettel, amelyiknek a szeszfőzdéjét a ktsz előzőleg legyártotta. A két dolgozó áthelyezéssel a termelőszövetkezet személyi állományába került, ahol október 16-tól december 5-ig főfoglalkozású munkavállalóként végezte el a szerelést 22 ezer forint munkabérért. Az említett időszakban a ktsz-nél mindkét dolgozónak megszűnt a munkaviszonya, ezzel egyidejűleg minden munkaköri kötelezettsége és társadalmi megbízatása is. A ktsz-nél azonban semmilyen dokumentum nem található arra vonatkozóan, hogy a volt vezetőségi tagot felmentették tisztségéből. Előkerült viszont egy 1968. október 28-án keltezett kiértesítés, amely a ktsz-ből kilépett tagot vezetőségi ülésre hívja.. . Egy későbbi (I 969. február 20.) jegyzőkönyvi kivonat tanulsága szerint ,,a vezetőségben való plusz munkájára tekintettel” 1500 forint pénzjutalomban részesült. Csupán a szövetkezeti életben tájékozatlan olvasó felvilágosítására írom le, hogy a belső törvények durva megsértéséről van itten szó. Ti. az alapszabály a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalja a tagfelvételt, a kizárást, a vezetőségi tagok megválasztását, visszahívását, elmozdítását. ,,Az alapszabály megsértését vetették fel hibámul” — mondja az elnök —, ,,ez ellen nem tudok védekezni, ezzel kapcsolatban csak annyit tudok védekezésül felhozni, hogy elkerülte a figyelmemet.” “Valakinek érdeke volt kiemelni” Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Az anyagbeszerzési osztály vezetőjének — ha jók a számításaim — 17 800, a másik anyagbeszerzőnek 14 500 forint mellékjövedelmet hozott a mellékfoglalkozás. Két és fél évre elosztva nem nagy ez az összeg. Mielőtt a valóban nagy „dohányt” termő szakértői, tervezői tevékenység fölött töprengenénk, mégis meg kell itt állni, mert a nézetek összeütközése rendkívül heves az anyagbeszerzők mellék- foglalkozása körül. A népi ellenőrök ex catedra törvénytelennek tartják, hogy a főfoglalkozású munkaviszonyból rájuk háruló feladatokat mellékfoglalkozásban — és tételesen kialkudott mellékjövedelemért — lássák el. De nem is lehet ellátni, mert munkaidő után zárva vannak a boltok ... Ez utóbbi érv igazolódik is az egyik anyagbeszerző nyilatkozatában:”... valamennyit zömmel munkaidőben, párosulva a ktsz-nek végzett ugyancsak anyagbeszerzői munkával együtt végeztem.” Mindketten úgy nyilatkoznak, hogy munkájuk adminisztrációját (a szükséges anyagok kigyűjtését, megrendelést, stb.) munkaidőn kívül látták el. „Saját írógépemen” — mondja egyikük. Az elnök úgy érvel, hogy „az anyagbeszerző, a művezető és általában mindenkinek a fizetése a szövetkezet éves tervéhez van igazítva. Éppen ezért, ha plusz munkát végeznek, plusz juttatásban is kell részesíteni őket.” Az elvet nem vitathatjuk az elnök okfejtésében, de alkalmazásának módját ez esetben visszatetszőnek tartjuk. Nem mindenki áll még az öntudatnak azon a fokán, hogy maga döntse el, mennyit érdemel. A szövetkezetben a vezetőség való arra (egyebek mellett), hogy eldöntse: mikor és milyen összeggel honorálja a ktsz egyes tagjainak plusz munkáját. 32 330 forint: az egész évi munkadíja egy főfoglalkozású anyagbeszerzőnek! ... Nem vagyok hívatott eldönteni, hogy le van-e fedezve munkával az önjutalom. ... De ha nincs, akkor az üzletfelek szemérmetlen megvágásának is tekinthető. (Arról nem szól a fáma, hogy a megrendelőktől lehúzott sápból adtak-e le valamennyit az anyagbeszerzők a kereskedelmi partnereiknek, akikkel szemben — megrendelőként — ők kerültek hátrányos helyzetbe.) Bizonyára felfigyelt rá az olvasó, hogy sok gyanús dolog és tisztátalanság van a mellék- jövedelmek körül jelen vizsgálódásunk színhelyén. Némelyik már-már krimibe illő . . . Az egyik termelőszövetkezet tájékoztatása szerint a ktsz elnöke V. 95/68. számú, 1968. december 28-án keltezett levelében hozzájárult egy mellékfoglalkozású munkaviszony létesítéséhez. A ktsz a hozzájárulás másodpéldányát nem tudta bemutatni. Akkor az iktató könyvet kérték a népi ellenőrök. Az iktató könyvet sem kapták meg. Elkallódott valahova. A másodállások és mellékfoglalkozások engedélyezésének bizonylatairól úgy nyilatkozik az elnök, hogy a kikérőkre ő a legtöbb esetben rávezette a „hozzájárulok”, vagy „nem járulok hozzá” szöveget és aláírta. A további ügyintézés a munkaügyis dolga volt (akinek személye az utolsó három évben ötször változott). Megjegyzi azután az elnök — és itt újból krimis fordulat következik —, hogy „a levélmásolatokat, illetve engedélymásolatokat valakinek érdeke volt kiemelni, hogy a vizsgálat idején azok ne legyenek fellelhetők.” Másodállásokban főleg a ktsz műszaki gárdája volt érdekelve tervezőként, szakértőként, 25
