Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - Csoóri Sándor: Szervátiusz Tibor Dózsáját nézve…
CSOÓRI SÁNDOR Szervátiusz Tibor Dózsáját nézve... Körülnéz az ember Szervátiuszék kolozsvári műtermében, s különös érzékcsalódás éri. Mintha nem szobrokat látna maga körül, hanem megtestesült, láthatóvá vált érzékenységet; fát, vasat, márványt s követ alakító gondolatokat. Kifürkészhetetlenül s mégis pontosan működő természetátalakítást. Egy megdolgozott, többmázsás tuskó is szinte szemünk láttára esik át a gyötrelmes alakváltozáson. Gyökerei nem is olyan régen még a földbe kapaszkodtak, s most elvágva, elmetszve, fejtetőre állítva fölfelé merednek. De nem is gyökerek ezek már, hanem fájdalomtüskék. Nem is tüskék már, hanem lángok — testet, koponyát, történelmet megemésztők. A vasabroncs, a szigorú koronapánt is ott feszül már az elszenesedő homlokcsont körül; egy ember, — vagy egy nemzet? — összeszorított állkapcsa fölött. Hallom: szögeket vernek eleven fába, eleven húsba. Hallom: sercegnek, ropognaka rostok; a fa évszázados idegei. S két fekete szakadék támad az alakját váltó tuskón: hamu nélküli szemek. Aztán lejjebb egy újabb szakadék: a száj. És már összetéveszthetetlen a látvány. Dózsa életes és halottas arca néz ránk a megmunkált tuskóból. Akárhányszor megfordulok a műteremben, ez a folyamat mindig lejátszódik előtcem. A késznek mondható szobrok jelenlétemben születnek újjá. Tuskó-, vagy otromba kőlétüktcl jutnak el szellemi létezésükig. Természetesen szó sincs itt semmiféle ördöngösségről. Sőt még arról sem, hogy a két Szervátiusz: Apa és Fia valamiféle rendhagyó művészi elv szerint alkot. Legföljebb arról, hogy a történetileg kialakult képzőművészeti korszakok esztétikája helyett a legősibb s egyúttal legegyetemesebb teremtő elv ösztönzésére figyel. Az európai szobrászatot meghatározó görög vagy részben a belőle megszülető absztrakt szobrászat helyett Ázsia-mélyi mintákkal és őskultúrákkal keres kapcsolatot. Ugyanarra törekedve a szobrászatban, mint a zenében Bartók. Nem véletlen tehát, ha műveik kapcsán legtöbbször épp a bartóki jelző hangzik el. 18
