Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - Weöres Sándor: A jegyespár és a farkas (vers)
WEÖRES SÁNDOR A JEGYESPÁR ÉS A FARKAS 1 Anyja bújtatta bíborszín ruhába, hogy majd ha menne vőlegény elébe a tejrózsánál tejebb lenne képe, így várna majd a poros úti szentnél. Sokáig várt, míg megjött messzi párja, vele faggyal kent kerekű veszett szél és boszorkányok söprú'tlen salakja és nagy seregben alvilági rémek: letörött szarvú, didergő szegények — s neki az égig nyúlott az alakja. 2 És szólt: „Eredj, a szemed másra vessed, engem az ördög hitt el, a szegény eb, merttudd meg,nincsen nála bús-szegényebb, fekete rosseb rossz fogai marják, te párodat már máshonnan keressed, száz déli kalmár néked nyújtja karját, tetőtől talpig márt majd színaranyba. Mert az arany nem ördögé: nincs mása Lucifernek, csak fogcsikorgatása s övé az ősznek elvetélt avarja.” 3 A bús menyasszony hazament, az árva, és sírt-rítt drága bíborköntösében. Hallá a farkas: őszült erdejében csak elnyúlott, a szíve meghasadván. A szűz szobába, a fehér szobába nem került étel hat nap elhaladtán. Hetednap ő ment az anyja elébe, ki ott vesződött reggeltől napestig, hol a fehéret feketére festik. Koporsó készül ott s a Fiú képe. 4 Oltárterítőt mártott épp az anyja folyékony lakkba, mi ott dézsaszám állt. Igen megindult, hogy meglátta lányát s ellopta néki, mert annyira kérte azt a térítőt. Rajta ég-aranyja sajgott mint sújtás, és Jézus beszéde ezüsttel öltve és hímezve rája. Beburkolózott ő e szövet-éjbe, a lány kit elhagyott a vőlegénye, látja-e párja, hogy sír az arája? 5 Könnyel idézte s oltár-feketével, nagypéntek tompa holló-színe rajta. A mátka nem jött. „Megcsalom! Akarja, már látom, íme legyen meg a kedve. Az erdőre ment a lány azon éjjel, sírt a fenyőfák csorgó gyanta-nedve, széllel zúgott az erdő ág-harangja. Ment a lány, mintha ördög ülne hátán, s a térítője béna fenyvek ágán cafattá foszlott, mint a hárfa hangja. 6 Ott rátalált a farkas tetemére, a farkaséra, kit a bú evett meg, más bánatától hű It-merevedett meg. Rádobta foszlott térítője rongyát. Ekkor csillám gyúlt a farkas szemében, talpra szökkent és járta a bolondját, elfelejtette azt is, hogy halott volt. 10
