Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Mihály: Egy hét Madarason
Hazai tükör (Varya ,Mihály Egy hét Madarason VÉLEMÉNYEK „Hát igen. Madarasi vagyok, ráadásul teenager is. Mindez csak akkor ötlik fel kissé nyomasztóan, amikor vasárnap felöltözök, hogy elinduljak, de hova s főleg miért?” „Madarast a környéken kulturális központnak nevezik. Ez szépen hangzik. Valóban, van szép kultúrház, könyvtár, mozi, szépen parkosított faluközpont presszóval, csak éppen kulturális élet nincs.” „Nincs itt semmi, kérem! Művelődés sincs, szórakozás sincs, élet sincs, semmi sincs. Csak munka látástól vakulásig, zabálás, lakodalom, kocsmázás. Megöl az unalom, mindent elönt a szürkeség.” „Akinek igénye van kérem, az beül a kocsijába a családjával, kérem és elmegy Bajára, Szegedre kiállítást nézni, a Szabadtéri Játékokra, Pestre színházba, múzeumba. Vagy átugrik Csávolyra a „Nádas”-ba egy halászlére.” „Én nem járok sehová. Ha vége a munkaidőmnek, irány haza, megvagyunk otthon ketten, van tévé, magnó, könyvek. De hová is mehetnénk? A kocsma tele van részegekkel és butákkal, nemkülönben a kultúrház is. Engem csak a munkám és az otthon érdekel.” „Alig van itt fiatal. Az egész falu öreg. És mindenki éli bezárkózva a saját életét. A háború óta semmit nem változtak az emberek. Csak jobban élnek, anyagilag, de különben ugyanolyan sötétek szellemileg, pletykásak és önzők, számítók, tisztelet a kivételnek.” „Milyen Madaras, uram? Ilyen is, meg olyan is. Tele van ellentmondásokkal. Az emberek is. Némelyik művelt, sokat tud a világról, különösen a fiatalok, mások meg ... Ne tévessze meg önt uram a sok televízió meg rádió: csak a silány műfajok kellenek. Sok új ház épül, utak, járdák készülnek, sok az autó, tele vannak a spájzok, de valahogyan mégis mintha megállt volna az idő itt. Belep minket a por. Ne szószerint értse: a fejeket és a lelkeket lepi be a por.” „Én nem panaszkodok, kéremszépen. Megvan mindenem, és ha van időm bemegyek a kultúrházba sakkozni vagy egy üveg sörre, mi kell még az embernek? Szerintem máshol se lehet jobb. így van jól ahogy van.” „Itt mindenki mindenkit fúr. Látszólag megvannak egymással, egymás szemében még hízelegnek is, de a hátuk mögött... Nem szeretek itt élni. Amint alkalom lesz, elmegyek. Nem köt ide semmi.” „Csak a kulturális élet ne lenne ilyen szegényes legalább. De ha valami jó kezdeményezés van, azonnal megölik. Miért kellett megfojtani az irodalmi klubot? Ott legalább lehetett okos dolgokat hallani. Én azért mégsem mennék el innen.” DÉLUTÁN Vakít ez a nyár. Poros és szikrázó, fullasztó a délután. Utcák torkollanak a térbe, nekiütődnek a falu közepén terpeszkedő templomnak, a hőségről elalélt fák szomor- kodnak a levegő áramában, álmos kacsák cammognak a fonnyadt levelű bokrok alá, fáradt madarak keresnek menedéket a templom oldalánál. 50
