Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Kiss Benedek: Hitetlen krédó (vers) - Fodor András: Bűvölt bűvölő (vers)
KISS BENEDEK HITETLEN KRÉDÓ Semmi bók vagy gesztus. Nem térdelek, Krisztus. De ki becsülhet jobban sunyi falankszodban? Istenné is kiáltanak, csak a keresztet cipeld magad. Szórd csak, hullasd a mannát! Bemásszák, mint a hangyák. Pimasz, garázda, léha lókötő apostol és ivadéka. Hát nem rogyasztok lábat. De a láz bennem — a lázad. Nem aláz — lázad e láz! Ha erre jársz, egy pohár borra meg is hívnálak: magadra hogyan találsz. Sírunk és megverekszünk. Sírunk kész. Belefekszünk. A bánat ott megered, hallgatnám régi történeted, s amikor hajnalodna s mondanád: Isten veled; nem néznél föl a csillagokra, szánva nyomnád homlokomba tövises türelmedet. FODOR ANDRÁS BŰVÖLT BŰVÖLŐ Fehér tanya a fekete pusztán. Szeptember végét remegik a fák. Bokáig süppedő homokból nézem az ablak csillagát. Belépek és fülembe ver a zajdult emlék öröme, csoda; húrok zsibongó idegeivel befon megint a citera szava. Fejed lehajtó férfi, mi játszik redőkbe tördelt homlokodon? Hangok lefojtott kötege alá milyen dühöngést gyűr a nyugalom? Miféle mondhatatlan igék helyett beszél ujjad ból a zene? Honnan tudod, hogy eljöttem érted? Nem láttál sohase. Kísérsz azóta minden utamon szolgáló gazda, bűvölt bűvölő. Tőled tudom, nem ér véget a hűség, naponként újra kezdhető —, hogy egymásért kell kifeszítve is magunkat zengeni szét, de csak a bátor látja meg az istent: a gyengék erejét. (Kecskemét—Matkó )
