Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám - BÁB - Híves László: A Bóbita együttes világa

A Bóbita együttes világa

Sajátságos és egyedi világ.

Akár a televízió képernyőjén, akár nagystílű fesztiválokon, vagy intim klubműsorokban játszanak a pécsiek, nem csupán a beavatott bábosok, de a műfajjal még csak ismerkedő közönség is mindinkább felfedezi azt a stílust, karaktert, melyet ők alakítottak ki, s csak rájuk jellemző. Mert mindig a legkorszerűbb komplexitásra törekszenek. Sosem mechanizálják a bábut, műhelyükben egy öreg varrógépen, néhány kalapácson és harapófogón kívül semmiféle rafinált gépet, technikai eszközt sem fedezhet fel a látogató. Nem ebben kell keresni sikerük titkát.

Kísérletezni, mindig új utakat keresni — ez a törekvés jellemzi a Bóbita együttes munkáját. Kísérletezni az anyaggal: textillel, raffiával, fahánccsal, papírral, pamuttal, fával, fémmel, műanyaggal, gesztenyével és konzervdobozzal, tubusokkal és kosarakkal. Megismerni mindegyik természetét, életét. A műanyaggal való ismerkedés összegezése a Citromka című gyermekdarab. Megismerni az emberi kéz játék- és kifejezési lehetőségeit. Ennek művészi eredménye az UNIMA-diplomával kitüntetett Rómeó és Júlia előadás. Megismerkedni a pantomimmel: sok-sok etűd után születik meg a Péter és a farkas, ahol a takarás nélküli élő szereplők, kezek és bábuk mozgással betöltik a teljes színpadi teret. Megismerni a kínai árnyjáték stílusát és technikáját, majd tovább lépni: az árnyjáték és a rajzfilm találkozása a Mesebolt. Megismerni és felfedezni Balázs Béla évtizedek óta nem idézett bábos munkásságát. Egymás után kelnek életre a nagyszerű művek: A hét királyfi, A fekete korsó, A halász és a hold ezüstje. A sok egyéb irodalmi mű: népmese és Puskin Szakán cárja, vásári Guignol-játék és Mészöly Miklós Emberké-je, ismét más területet művelni, sok izgalmas gondot, gyötrelmet jelentett. És tovább: a muzsika, a ki tudja hányadik nagy szerelem, Bach, Purcell, Cajkovszkij, Rossini, Prokofjev, Offenbach, Ránki és a jazz. A zenében hallható ritmus, dinamika, érzések és gondolatok vizuál is felfedezése és felfedeztetése a nézővel, a Bóbita együttes eddigi produkcióinak egyik legnagyobb érdeme.

A tizedik évadját kezdi meg ősszel a színház. Eddig 39 gyermek- és felnőttműsort mutattak be, évente 120—130 előadást tartottak. Háromszor nyerték el a „Kiváló együttes” címet, s a Szocialista Kultúráért éremmel is kitüntették őket. Megjárták Leningrádot, Poznant, Szófiát, Karlovy Vary-t, játszottak a moszkvai televízióban. Helsinki egyik munkáskerületi klubjában. Harmincnégyen dolgoznak, játszanak a csoportban, s szinte mindannyian ott nőttek fel: a rendszeres és sokrétű próba, stúdiómunka nevelte őket az ország határain túl is ismert együttessé.

És nem utolsósorban Kós Lajos, a csoport rendezője, tervezője. Az ő szuggesztív egyénisége, kultúrája, művészi alázata és meg nem alkuvása mindenütt jelen van a kitűnő játékosokból álló együttes igényes produkcióiban.

Hogyan tovább? — kérdezte a krónikás, de megkérdezte ezt önmagától Kós Lajos is. így válaszolt:

— „1969 őszén igazi színházat kaptunk. A korszerű fény- és hangtechnikával, sztereoberendezéssel felszerelt helyiség új lehetőségeket kínál és új penzumokat ad fel. Másként kell ezután játszanunk. Új képiségű, új zamatú bábszínházát kell csinálnunk. Egyesülni a színpadtechnikával, színnel, fénnyel, térrel, miliővel úgy, hogy abban a bábuk, érzelem- és indulatgazdag mondanivalóval élményt adóan és mindig korszerűen tükrözzék művészetünk összetett világát. Ez a célunk, és ez nem is kevés.”

HÍVES LÁSZLÓ