Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Szekér Endre: Fábry Zoltán példája
S ahogy múlik az idő, mind tágabb Fábry megjelenési, publikálási köre az Irodalmi Szemlétől a Tiszatájig és a Forrásig. Egy regénymodell emlékezései a szegedi Tiszatáj- ban jelent meg, önmagáról, munkájáról szóló vallomásai az Új Szóban és az Elet és Irodalomban. De ritkán szól a szlovákiai magyar irodalom belső kérdéseiről, ritkán hallatja szavát az új szlovákiai magyar művekről. Az Új szlovákiai magyar regények című tanulmányában Petrőci Bálint, Rácz Olivér és Dobos László művét elemzi. Dobos Messze voltak a csillagok című regénye meglepetéssel tölti el, mert „regényének az ad távlatot, hogy a háborúra való reagálás az élményerőt össze tudja kapcsolni a tanulság kicsengésével.” Dobos regényének figyelmeztető erejét érzi, s szinte költőivé nemesedik az együttérző Fábry stílusa: „Összeszorított fogú, kérdéseket kikiáltó és feleleteket váró strázsa. Keserűségbe pácolt csillagnéző, csillagváró, aki közelebb, embertávnyira akarja hozni a csillagokat: az életet, a ragyogást, az egész mindenséget — épen, szépen a magát megtartó és megbecsülő és csillagokkal társalkodó, megértő emberek, hisz a legnagyobb öntükrözés, önvalósítás a csillag jegyében történik.” (Fábry Zoltán) 6. „HIDAT VERHETNE, S CSAK AZ ÁRKOT ÁSSA, GYAKRAN FELEJTI, Ml A HIVATÁSA” (Győry Dezső) Amikor a félelmetes indulatok egymás ellen fordították az embereket, amikor a szlovákiai magyar líra legmarkánsabb egyénisége, Győry Dezső keseredett szájjal vallott a hídverés helyetti árokásás szomorú tényéről, a bonyolult történelmi helyzetben Fábry példáját lehetett és lehet mindig idézni, ki műfajának az „antifasizmust” nevezte. Tudta, hogy a szennyes áradatot nehéz megállítani, tudta, hogy nehéz lesz hidat építeni. „A tét: az emberséges magatartás volt a fasizmusnak az egyetlen lényeges ellenereje.” (Fábry) Nem találjuk itt meg az öncélú irodalom formai játékait, a felesleges irodalmi elefántcsonttornyokra itt Szlovákiában nem volt szükség. A magyarság sorsáért kellett szólniuk az íróknak, költőknek, ahogy a híres Győry Dezső-vers idézte: „Sosem magunkért, mindig másért, hirdettünk többet, mint magunk . ..” A VOX HUMANA szólt és szól ma is Stószról. Fábry Zoltán több mint hét évtizeddel vállán, nem roskadva a felelősség, a strázsa-sors súlya alatt őrzi legszentebb emberi eszményeit, szocialista hitét, „az embermagyarság” Ady-hirdette példáját, az anti- fasizmus Thomas Mann óta szent Európa vigyázz-fenyegetését, óvását. „Neve mérték: emberség mértéke. Magatartása, őrtállása: példa.” (Czine Mihály) (1970. május) 5 Forrás 65
