Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Pomogáts Béla: Labancz Gyula versei elé - Labancz Gyula: Öt vers
NAPJAIDAT ablakok közé zárta az éjszaka a táj fehér lázban reményedet kibeszélte A tűzeső pusztította parton már csak az értelem kagyló árvasága A szerelem kazettába zárt tündöklő emlékezés A SÜTKÉREZŐ SZOBROK KÖZÖTT arcod ujjakközti félhomálya emlékek hűvös barlangja Szádból mosolygó évszázados unalom Hideg földtani beszéded a meszes csontfal ér-rajzait nem értem én Csak nézem Ásvány-madár semmi tájai Torkod kapkodó szívverésem A SZÉLRE havazó bőr viharában vetítőfal Függönyözött érmozi Álmatlan szemek földtana — remény fordított olvasmányai MOST KÖVETKEZIK ÉLETED távol ablak világít — nézed, le nem vennéd szemed, tested sincs, célod van csak, sorsod sincs, csak helyed. A házban élnek emberek, s lényük benned valóra válik, csak ők vannak már, te nem vág s most következik életed. 34
