Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Hatvani Dániel: Három vers
Foszforeszkáló csontkéz a torony, őrködik porbasujtott gondokon, — harangok szavában hova tűntek? E lépcsőn hány ezer évig üljek? Az éj, az éj befedett kútüreg. Csattan, reccsen az ég, kriptaüveg, — bevágják harmatos öklükkel a süket szentély-ajtókat a feltörő rügyek. SODORNAK ÓVNAK Füvek sárgulnak két kezemben szempillámon bodzavirág van világvégi sziréna-bőgés kél a csordákét hajnalában Szólítanak sípoló ágak füstjében fekete tavasznak elsodort csillag-örvények megóvnak lombtetők kő-kazlak SÓVAL KENYÉRREL Fuldokolhatsz virágban rögben már éveid is összetörtem babéresőben legyőzötten magad-horzsoltan jársz fölöttem Szemedben szádban hatalom van békülök börtönben vadonban tépett ingem liheg lelobban jelzőtűzként harsan fel szomjam Kövek között szivárgó ének tenyeredben pohár van s étek takarj be foga van a szélnek késsel simogat faggyal éget Bilincsben csókban nappal éjjel átokkal jövök és zenével szavam ha van csak sebet tép fel várhatsz sóval várhatsz kenyérrel
