Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Gellért Sándor: Két vers
A MAGÁNY SZIKLÁJÁN Kedves Gyulu fiam, ti hegyi vad ászok, gondolom, a magas hegycsúcsokig másztok. Én csak baka voltam, olyan kuruc talpas, nem jártam ott, ahol fészkel az öreg sas. Vén sas lettem én is, aki fenn kóvályog, de talán még többet búsul a sziklákon. Szememmel átfogom a nagy távolságot, brassói hegyeknél szebb csúcsot is látok. Bereczki Jancsi, jó barátom megszánt tán, ahogy itt búsulok a magány szikláján, mert egy szép finn könyvet küldött nekem, fiam,— Lönnrot szülőházát látom Samattiban. Olyan ez a finn könyv, mint egy csodás álom, majd a somfa alatt olvasgatom nyáron. Ki tud, fiam, finnül itt Szatmár megyében? S látod, ezzel is csak Mikoláig értem. Úgy látom, hogy nagyon kicsi az én népem, hogyha nagyságát az én sorsommal mérem. Tudom, fiam, te is szereted a könyvet, ezt a nagy szenvedélyt tőlem örökölted. Hogy román könyveid mostan mit csinálnak? van két polc a tükör alatt s azon állnak. Szép finn könyvemet, ha jössz majd szabadságra, megmutatom, csakhogy az lesz még sokára. A finn könyv, román könyv mind olyasmit takar, amitől csak nagyobb lesz bennünk a magyar. A magyarral együtt nő velünk az ember, a szeges bakancsod idáig érjen fel, ennél nincs nagyobb csúcs, fiam, s ezt látom én szebbnek a brassói hófödte hegyeknél. 30
