Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Sántha György: Virágének 1968-ban (vers)
$ántha Qyöryy VIRÁGÉNEK 1968-BAN Megyek az új utcán villanyostornyeles neon lámpák alatt Fent is táncra gyűlt már a fény virágcsapat. Legelői Vénusz jár szikrázószép-pőrén Szemem szinte csúszkál habzó strip-tease-bőrén Iszom a lángszörpös istent tág kortyokba* — miniruhás nők közt is csak Rád gondolva. — Megyek színmagamban szívszerződött „feles” absztrakt tiszta transzban ég alatt földfelett. Dörög s ím’ újlila fátyolos csendfényben; Ő jön föl Júlia holdként az erkélyen, s eolhárfa húrját zendítve szívemen délszaki dal fúj át hurrás nagyhirtelen. A jácint pongyola álomszellőfüstje hasztalan csókol ma: én Csongor, Ő Tünde. Tündérvölgyből szállva Varázshegyen, ülök s légilánynádszálba fogózva repülök. Ám rivall a réz s a jazz gyilkol mint Garbo csókrahúnyt szemhéja: Vetkőzz Gina, Bardot! Afrikában sétálsz: ni egy cigánykoma! Kleopátráénál szebben csillog foga. Ez meg tán új Stázi? Bécsi söprő bomba, ha lobban muskátli- pirosán a szoknya. Kannibál utcabál! Zengj szent alkovszövő arab Éj, húzzad rám százszorszép függönyöd. Ő is kék mezőben „Óperenciáz” már mint a mind belőlem élő léggyökeres húscsillagvirágsztár.
